Village, ahol jó meghalni

A Village egy olyan családi játék, ami ennél családiasabb már nem is lehetne hiszen egy családot fogsz irányítani. Elküldheted a családtagokat műhelybe inasnak, templomba papnövendéknek, a tanácsházára közalkalmazottnak, a piacra kofának, de akár utazónak is a hetedhét határon túlra és mint a való életben úgy itt is a rokonaid megszületnek és majd meghalnak. A játék hangulatos táblája egy kedves kis falut ábrázol hét akció mezővel, ahová minden kör elején előre meghatározott számú befolyás kockát kell kirakni egy kis zöld zsákból. Amikor te vagy soron kiválasztasz egy helyet és elveszel onnan egy ilyen befolyás kockát és végre hajthatsz egy a mezőhöz tartozó akciót. Kétféleképpen tudsz fizetni az akciódért: befolyás kockával (amiből négy különböző színű van) vagy idővel. Amikor az utóbbit választod, akkor a kis tábládon a jelölőddel leléped a homokórákat. Van még egy ötödik kocka is a fekete, ez a pestis, ami rögtön két idővel rövidíti meg a családod életét. A tízedik lépés után körbeértél, ilyenkor még befejezed az akciódat, de utána el kell temetned a legkisebb számmal rendelkező családtagod. Ha szerencsés vagy, akkor még van hely a falu krónikájában és itt kerül végső nyugalomra rokonod (ez a játék végén győzelmi pontokat hozhat neked), viszont ha már a telítettek a krónika lapjai akkor jeltelen sírba kerül a kis bábud. Az eredeti szabály szerint akkor van vége a játéknak ha a két temezkezési hely közül az egyik betelik, de ilyenkor a játék nekünk túl rövidnek tűnt, szóval addig játszottunk, amíg mindkettő be nem telt.
Van még egy poénos rész a játékban, amikor papnak küldöd a fiadat. Ilyenkor bedobod az egyik bábudat egy kis fekete zsákba, ahol már lapul négy semleges szerzetes. A kör végén következik a mise, amikor húzni kell négyet a papnövendékek közül és ha egy játékos bábuja ki lett húzva, akkor az rögtön a templomba kerül. Akkor sincs baj, ha nem vagy a szerencse kegyeltje, mert a kiválasztás előtt dönthetsz úgy, hogy egy érmével olajozottabbá teszed a dolgokat.
Igazából a Village-ről nem is tudnék rosszat mondani, a maga kategóriájában nagyon jó kis alkotás, 2012-ben az év játéka volt Németországban. Azóta megjelent hozzá két kiegészítő is: az Inn és a Port. Még nem sikerült játszanom velük, de remélem hamarosan erre is sor kerül majd és akkor szentelek nekik egy különálló bejegyzést...vagy kettőt.

Tippek, trükkök:

 - Ne félj meghalni! Egy jól időzített temetéssel jó helyet tudsz szerezni a falu krónikájában! Éppen ezért, főleg a játék elején, megéri idővel fizetni a befolyás kockák helyet.

- Ha a játék végére be szeretnéd járni mind a hat várost, akkor mindenféleképpen rakj egy családtagot a szekér készítő műhelyre.

- Mivel mindig a legkisebb számú embered fog meghalni, ezért rakj egy-egy első generációs családtagot a tanácsházára és a templomra, így lesz esélyed elfoglalni a méltó helyed a krónikákban. Utána viszont csakis magasabb számú embert küldj oda, hogy meg tudják tartani a pozíciójukat a játék végéig!
értékelés: 8/10

hosszúság: 80-100 perc

szabálymagyarázás: 30-40 perc

játékosok száma: 2-4 (kiegészítővel 5)

ajánlott játékosok száma: 3-4

kompetitív: 2/5

mechanika: munkáslehelyezés (ami inkább munkásfelvevés)

nehézség: gyakorlott

szerencse szerepe: kevés

téma: középkori falusi gazdasági

kiadó: Eggertspiele

kiadás éve: 2011

szerzők: Inka Brand és Markus Brand
pro: aranyos téma, a halál itt pozitívumként jelenik meg

kontra: ez a játék pont úgy jó, ahogy van

Council of Four, vesztegessünk a középkorban

 Erről a játékról szinte semmit sem hallottam amikor leültettek elé játszani. Az egyszerű grafikája láttán kicsit elkapott a félsz, de végül pozitívan csalódtam a játékban. Egy olasz játékról van szó, így betudtam annak az ábrázolást, meg a második nagy hibáját: egymáshoz nagyon hasonló világos színeket használ a különböző városok és játékosok megjelölésére. A Council of Fourban kereskedőt alakítasz, aki kereskedő házakat hoz létre különböző városokban. Tíz ilyen épületet lehet lerakni és amint valaki lerakta az utolsót onnantól kezdetét veszi a végső kör. A körödben három dolgot csinálhatsz: felhúzol egy lapot, csinálsz egy főakciót és ha úgy gondolod végre hajthatsz egy mellékakciót is. A játék vicces része akkor jön, amikor az építési engedélyért meg kell vesztegetned a tartomány négy tagú tanácsát. Ezt egy kis 3D-és pulpitus testesíti meg rajtuk négy bábuval (összesen három tartományi és egy királyi tanács van a táblán). Ezek a tanácstagok hat különböző színből kerülnek ki és a megfelelő színű kártyákkal lehet őket lefizetni. Viszont ha nem tetszik neked az összeállítás akkor egy főakcióddal berakhatsz egy új nemest a karzat baloldalán kilökve ezzel a jobb szélső tanácstagot.
Az építési engedély megszerzése és a kereskedőház lerakása az két különálló akció. Amikor leraksz egy épületet megkapod az adott város jutalmát. És itt jön egy kis csavar, mert ezenkívül megkaphatod az összes város jutalmát még egyszer, ha ezek szomszédosak egymással, tehát érdemes néha láncban építeni. Kaphatsz még extra pontokat is, ha bizonyos feltételeket teljesítettél: elsőként építettél fel öt házat egy tartományban (összesen három van) vagy elsőként raktál le házat az összes adott színű városban (négy különböző színű van). Ha elég gyors vagy jogosult leszel az öt királyi jutalom egyikére is. És itt jön elő a játék első nagy hibája. A kék színű városból csak kettő van, ha ezeket elsőként beépíted megkapod az öt pontos bónuszod és elveheted a legfelső királyi jutalom lapkát ami további huszonöt pontot jelent neked. Ez összesen harminc pont és aránytalanul meg lehet lépni a többi játékos elől.
A láncépítéssel és az érte járó városi jutalmakkal jó kis kombókat lehet összerakni (az egyik mellékakciód lehet az, hogy három segéded beadásával végre hajthatsz még egy főakciót) és a játék második felére felpörögnek majd az események. A szabályrendszere nem bonyolult, hamar el lehet magyarázni a család kezdő tagjainak is és a játékidő is teljesen elfogadható. Nyelvfüggetlen alkotásról lévén szó a német változatot is bátran be lehet szerezni.

 Tippek, trükkök:

- Próbálj meg minél hamarább házat lerakni a két kék színű városban. Ha úgy látod, hogy ez nem fog sikerülni, akkor hajtsál rá gyorsan a három barackszínű (?) városcsoportra!
értékelés: 6/10

hosszúság: 60-80 perc

szabálymagyarázás: 20-30 perc

játékosok száma: 2-4

ajánlott játékosok száma: 3-4

kompetitív: 2/5

mechanika: hálózatépítés, kézgazdálkodás, szett gyűjtés

nehézség: kezdő

szerencse szerepe: kevés

téma: középkori útvonalépítés

kiadó: Heidelberger Spieleverlag

kiadás éve: 2015

szerzők: Simone Luciani és Daniele Tascinipro: egyszerű szett gyűjtögetős játék

kontra: egyszerű szett gyűjtögetős játék, a használt színek nem különülnek el egymástól rendesen
kártya méretek:

90 db 44*68 mm-es kártya

Scythe, birodalmi lépegetők egy dízelpunkos világban

Amikor megláttam az első képeket, rögtön belopta magát a szívembe ez a világ. És mivel két ismerősöm is megvette a játékot nekem nem kellett...még. Igazából nem is tudom, hogy beszerezzem-e, mert az első pár játék után alább hagyott a hype, de ettől függetlenül egy jó játéknak tartom és mindig szívesen játszom vele. A Scythe (kiejtése: saɪð, kicsit hasonlít a brit size-ra és az amerikai side-ra) az első világháború után játszódik egy alternatív valóságban, ahol nagy, dízellel hajtott lépegetők jelentik a technika csúcsát. Innen is ered a "világ" elnevezése: dízelpunk. A világot egy hexákra felosztott térkép alkotja és minden hexán más nyersanyagot lehet termelni (összesen hat féle terület van és a tábla közepén elhelyezkedő Gyár). Az alapdobozban öt frakció foglal helyet: Polán Köztársaság, Saxoni Birodalom, Krím Kánság, Északi Királyság, Ruszjet Unió. A kiegészítőben további két népet kapsz: Albion Klán és a Togawa Sógunátus. Kick Starteren gyűjtöttek pénzt a játékra és ott lehetett további extrákkal megrendeli: fémpénzek, élethűbb nyersanyagok, nagyobb hexás tábla (az alaptáblát meg lehet fordítani és adtak hozzá egy tábla kiegészítőt) és egy száz oldalas keményborítós, csodálatos képekkel illusztrált "art book".

Minden frakciónak van egy különleges képessége és az egyes frakciók táblájához kihúzol egy akciótáblát is, amin a végrehajtható akciók azonosak csak a sorrendjük más, hogy legyen egy kis változatosság már a játék elején is. Anélkül, hogy nagyon belemennék mélyen a szabályba (mert arra ott van a magyarul is megtalálható szabálykönyv) a következő négy felső és négy alsó akció közül lehet választani egy körben: erősítés, termelés, mozgás, kereskedelem és fejlesztés, telepítés, építés, sorozás. Az ikonozás is elég egyértelmű például a piros hátterű pénzt befizeted, a zöld hátterűt meg megkapod. Három fajta lehelyezhető figura van a játékban: a hősöd, a négy darab 'mech'-ed és a nyolc darab munkásod. Itt megjegyezném, hogy a frakciók figurái nem csak színekben térnek el egymástól, hanem kinézetben is!

Különböző célok eléréséért lehet lerakni az úgynevezett győzelmi csillagokat: felépítetted mind a négy épületed, teljesítetted egy küldetésed (például a köröd végén legyen legalább húsz pénzed vagy kontrolálj legalább három falut; a játék elején mindenki húz két célkártyát, amiből egyet teljesíthet a játékos, kivéve a saxoni hős, aki akár mindkettő célért is lerakhat csillagot), elérted a maximum pontszámot a népszerűségi skálán, megcsináltad mind a hat fejlesztésed. A fejlesztés úgy működik, hogy a fenti akciósorról elveszel egy kockát és az alsó akciósorra rakod (a táblán ezeket a lehetséges helyeket mélyedésekkel és fekete-fehér csíkos kerettel jelölik). És hogy miért jó ez? Mert a fenti sorban így felszabadul egy hely, ami eddig le volt takarva, így például egy pénz helyet kettőt kapsz, a lenti sorban viszont letakarsz egy költséget, ezáltal mondjuk három helyett csak kettő vasért fogsz megépíteni egy 'mech'-et. No de vissza a győzelmi csillagokhoz! Amint lerakta valaki a hatodikat azonnal vége szakad a játéknak és jöhet az elszámolás.

A játék folyamán érdemes minél magasabbra felvinni a népszerűségi pontjaidat, mert annál magasabb szorzókat fogsz elérni (három szint van). Miért lehet pontokat kapni? A játék végén megmaradt pénzedért. Egy pénz egy pontot ér. Az is fontos, hogy hány győzelmi csillagot raktál le. Az összes általad kontrolált területért (a középső Gyár hexája három területnek felel meg) és minden két nyersanyagért. És végül lehet még pontokat szerezni a játék elején véletlenszerűen kiválasztott bónusz célért is (hat darab van belőle). Ezek mind építési kikötések: minél több alagút, tó, mező mellé felépített épületet jutalmazza.

A Scythe egy jó alkotás, de szerintem nem annyira kiemelkedő, mint ahogy pár toplista mutatja. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja és inkább a grafika viszi el a hátán a játékot mintsem fordítva. Ami zavaró lehet, hogy a ruszjeteken kívül senki sem használhat egy akciót egymás után kétszer, ezért a játék eleje amolyan gondolkodásmentes csiki-csuki fordulókkal fog eltelni: termel, lép, termel, lép, termel, épít, termel, lép. Mivel mindenki egy három hexás félszigeten kezd sok helyre nem tudsz lépni. Aztán ott vannak a csaták. Bár nem olyan konfrontatív játék, de ha nem gyűjtesz elegendő hatalompontot és harci kártyát, mindenki téged fog megtámadni (az embereid ilyenkor nem halnak meg, csak visszakerülnek a bázisodra). Négy játékos felett már eléggé zsúfolt lesz a tábla és olyan szerencsétlen helyzet is megtörténhet, hogy teljesen beszorítanak téged a kis félszigetedre. A legtöbb játékra, de erre különösen igaz, hogy ha nem egyforma szinten lévő emberekkel ülsz le játszani (mennyire ismeri a játékot, mennyire szeret lassan gondolkodni), akkor az megmérgezheti a játékélményt. Sajnos arra is nagyon figyelni kell, hogy épp hol tart a másik győzelmi csillag ügyileg, mert olyan játékban is volt részem, amikor az ellenfél egy körben három csillagot is lerakott váratlanul kioldva ezzel a végelszámolást. Másik negatív dolog, hogy a frakciók szerintem nincsenek kiegyenlítve. Tapasztaltabb csapattal játszva egy-két frakció könnyen hátrányba kerülhet emiatt. Viszont ami nekem nagyon tetszett azok a találkozáskártyák voltak (a Gazdálkodj okosan szerencsekártyáira emlékeztettek: nyertél száz forint a lottón). Egyrészt mindegyik kártyán egy-egy szép, hangulatos festmény van, másrészt a három lehetőség közül egyet kiválaszthatsz (a polán hős Anna és medvéje Wojtek kettőt), a stratégiádnak legmegfelelőbbet. Az alapjátékban huszonnyolc ilyen kártya van és így kell elképzelni a lehetőségeket:

- zsákmányolj lőszert a titkos föld alatti létesítményből: kapj két hatalom és egy népszerűség pontot

- vesztegesd meg a kutatókat, hogy adjanak neked egy fejlett fegyvert: fizess két pénzt négy hatalom pontért cserébe

- sóval hintsd be a termőföldeket és kényszersorozd be a parasztokat: fizess (veszíts) két népszerűség pontot és sorozd be az egyik (lapod alján található) újoncodat

Tippek, trükkök:

- Érdemes minél előbb megépíteni azt a 'mech'-et, amelyik megnöveli eggyel a mozgásod, így a hősöddel és a lépegetőiddel nagyobb területet tudsz majd bejárni!

- Az elején ne "termelj" munkást, legfeljebb egyet, mert ha ennél többet hozol le, akkor minden egyes termelési akciónál fizetned kell hatalom pontot, népszerűség pontot, pénzt (a lehozott munkások számától függően)!

- Ha van lehetőséged rá, hogy mindenkit megelőzve elsőként érj a Gyárba, akkor tedd meg (például a ruszjetek tudnak egy falu és a Gyár között mozogni), így lehet esélyed kifogni valami jó kis kártyát, máskülönben meg nem kell erőltetni a Gyár kártyát, anélkül is lehet nyerni!

- Mindig legyen nálad egy harci kártya és rendelkezz legalább hét hatalom ponttal! Így nem leszel annyira könnyű préda az ellenfeleidnek!

értékelés: 5/10

hosszúság: 120-150 perc

szabálymagyarázás: 40-50 perc

játékosok száma: 1-5 (kiegészítővel 7)

ajánlott játékosok száma: 3-5

kompetitív: 3/5

mechanika: munkáslehelyezés, területellenőrzés, asszimetrikus képességek

nehézség: gyakorlott

szerencse szerepe: kevés

téma: dízelpunkos területfoglalós háborús

kiadó: Stonemaier Games

kiadás éve: 2016

szerző: Jamey Stegmaier

pro: nagyon szép és hangulatos grafika, egyedül is lehet játszani, magyarul is megjelent

kontra: kiforratlan mechanika, kiegyensúlyozatlan frakciók, unalmas kezdés 

kártya méretek: 

42 db 44*67 mm-es kártya

58 db 57*87 mm-es kártya

64 db 70*110 mm-es kártya

City Tycoon, városépítés egyedül

A második bejegyzésemet egy olyan játékról fogom írni, ami egyáltalán nem tetszett. Az elsők között vettem meg a gyűjteményembe és az elsők között is adtam el. Mit is kell csinálnod? Várost kell építened négy teljes körön keresztül, minden lerakott csempe egy-egy városrésznek felel meg amiket, ha ellátsz energiával termelnek neked: pénzt, győzelmi pontot, másik erőforrást. A csempéket minden kör elején draftolással választod ki. Elsőre jól hangzott nekem is, de amikor kipróbáltam nagy csalódás ért. Felmerült bennem a gondolat, hogy talán valamit félreolvastam a szabálykönyvben, de aztán játszottam vele még egyet és az sem volt jobb. Az interakciót úgy oldották meg, hogy ha a másik játékos kerületén keresztül viszed az energiát, hogy ellássad a saját városrészedet, akkor az ellenfelednek fizetned kell. Viszont úgy is fel lehet építeni a várost, hogy például te csak lefelé terjeszkedsz, a másik játékos pedig mindig csak jobbra pakolgatja a lapkáit. Így egymást kikerülve mindenki passziánszszerűen bővíti a városrészét és sosem fogtok egymással találkozni, egymástól pénzt bezsebelni. Azt még megemlíteném, hogy mi csak ketten játszottunk vele, lehet, hogy négy vagy öt játékossal pozitív élményt nyújt. A játékból létezik angol és német változat is (egyébként teljesen nyelvfüggetlen a City Tycoon és a neten fent van a szabály angolul és magyarul), nekem az utóbbi volt meg, aminek szerintem sokkal barátságosabb a grafikája és fele annyiba került a boltokban.

Tippek, trükkök:

- Ne vedd meg!

- Ha már megvetted volna add el gyorsan!

értékelés: 2/10

hosszúság: 60-80 perc

szabálymagyarázás: 20-30 perc

játékosok száma: 2-5

ajánlott játékosok száma: 4-5

kompetitív: 1/5

mechanika: draftolás, lapkalehelyezés, szállítás

nehézség: kezdő

szerencse szerepe: kevés

téma: városépítős

kiadó: Pegasus Spiele

kiadás éve: 2011

szerzők: Hubert Bartos és Lukas Kowal
pro: barátságos grafika, olcsó ár (német változat 5 000 HUF, angol változat 10 000 HUF)

kontra: az izgalom és az interakció szinte teljes hiánya 

tartalom (a teljesség igénye nélkül): papír tokenek, fa kockajelölők és 164 db 45*45 mm-es kartonlapocska

Sziasztok, üdvözöllek titeket a kis blogomon, amit leginkább a magam szórakoztatására írok, de remélem azért mások is ide-idetévednek majd néha és hasznosnak fogják találni az itt olvasható információkat. Magamról röviden annyit, hogy a '90-es évek közepén találkoztam először a CCG kártyákkal (Star Wars, Vampire, Battletech, X-Files, Legend of the Five Rings), amiket elsősorban gyűjtöttem és csak másodsorban játszottam velük. Aztán jött az internet, e-Bay és rájöttem, hogy sokkal több Kaland Játék Kockázat könyv (azokat is gyűjtöm) és CCG kártya van, mint ami az itthoni boltokban kapható. Akkor fedeztem fel két érdekes világban játszódó kártyajátékot: Spycraft és a Call of Cthulhu. Aztán ismét eltelt pár év mire rájöttem, hogy az utóbbiból társasjáték is létezik. Gondoltam ezt meg kell vennem, még akkor is, ha nem játszom vele, mert nagyon tetszett a grafika és a design.

Az akkori munkahelyemen felfedeztem, hogy valakinek megvan az Arkham Horror és már játszottak is vele bent a cégnél. Nekem sem kellett több és az unszolásomra meg is szervezték az első társasjátékpartit. Szóval akkor kezdődött minden: 2015 április 8-án. Mivel a Pandemic volt az első játék, amivel játszottunk, mondhatjuk azt is, hogy az fertőzött meg engem. Rájöttem, hogy egy új hobbim van születőben. Beszippantott magába ez a világ és azóta sem enged. Eddig több, mint 90 különböző társasjátékkal játszottam (2017 január), de nem tartom magam annyira hardcore gémernek. A rövid, vicces partijátékok is épp annyira tudnak szórakoztatni, mint a hosszabb zombis, gyilkolós, nyomozós, stratégiai játékok.

A későbbi bejegyzésekben különböző társasjátékokat fogok tömören bemutatni, hátha segíteni fogja a tanácstalan látogatót a választásban. Most pedig megpróbálom összefoglalni az értékeléseimnél használatos rövidítéseket, szakszavakat (hú, ez most nagyon komolyan hangzott). Igyekszem nem túlbonyolítani a dolgokat, hiszen nem célom egy másik boardgamegeek oldalt felépíteni.

ért_x: Értékelés (1-től 10-ig).

hossz_x_y: A játék hossza percben. Azt tudni kell azért, hogy nagyon sok tényezőtől függ ez a szám: hányan játszotok, szerettek-e sokat gondolkodni, hányszor játszottatok már a játékkal, stb. Van olyan játék, ahol a választott küldetéstől is függ, hogy mikor értek a végére. Próbálok majd az első három játék során tapasztaltakból átlagot vonni egy négyszemélyes játékra.

hossz_szab_x_y: A szabálymagyarázás hossza. Ez is egy sok tényezős dolog. Ki magyarázza, kiknek magyarázza, stb.

ját_x_y: A játékosok száma. Legalább és legfeljebb hányan játszhatják a játékot.

ját_aj_x_y: Ajánlott játékosok száma. Szemben a kiadó által megjelölt intervallummal szerintem hány fővel a legélvezetesebb a játék.

koop: Kooperatív játékmenet, tehát a játékosok együtt harcolnak a "gép" ellen.

kompetitív_x: Kompetitív játékmenet, tehát a játékosok egymás ellen vannak. Egytől ötig fogom osztályozni, ahol az ötös a nagyon konfrontatív játékokat jelöli.

mech_xyz: Mechanika, amit a játék használ. Legfeljebb három - a legfontosabb - mechanikával fogom felcímkézni a játékokat.

szer_xyz: A szerencse szerepe a játék folyamán: kevés, átlagos, sok.

neh_xyz: A játék nehézsége. Figyelembe véve pár tényezőt milyen játékosoknak ajánlom (kezdő, gyakorlott, haladó). Ez azért fontos szerintem, mert egy újoncot nem biztos, hogy le szeretnél ültetni egy haladó játék elé, mert elképzelhető, hogy az összes kedve el fog menni a játékoktól örökre.

téma: Ez magáért beszél szerintem.

v_xyz: A játékot megjelentető kiadó neve. Néha egy játékot több kiadó is kiad az ország, a földrész és a nyelv függvényében. Ilyenkor próbálom az eredeti kiadót megadni vagy amelyik leginkább jellemző az adott játékra.

w_****: Az első kiadás éve.

x_xyz: A játék szerzője.

Pár dolog, ami egy kezdőnek ismeretlen fogalom lehet. Kezdjük rögtön egy kis földrajzzal: Amerikai Egyesült Államok és Németország. Jelenleg ők a társasjáték nagyhatalmak és mindegyikük más stílust képvisel. Persze, mint az élet sok más területén, semmi sem csak fekete vagy fehér, vannak hibrid játékok is, de általában a következők jellemzőek a két oldalra. Az ameri-játékok erősen téma vezéreltek (nagy varázslók csapnak össze egymással, zombihordák rohannak le minket, ősi istenek fenyegetik a földlakókat más dimenziókból, stb.), történetet mesélnek el, ami folyamatosan bontakozik ki, már a szabálykönyv is "színes-szagos", a játék folyamán használt kártyákból sok van, jellemzően igényes képekkel, grafikával és a beleélést segítő szövegekkel (flavor text), sok miniatűr bábut zsúfolnak bele a dobozba, nagy helyet foglal el a legapróbb részletekig kidolgozott játéktábla, nagyon összetett szabályrendszerük van, magas a szerencsefaktor (sokszor kockadobásokkal), gyakori az interakció a játékosok között (leginkább harc formájában), asszimetrikus kezdőfelállás (amikor például mindenki más különleges tulajdonsággal rendelkező fajjal vág neki a kalandnak).

Ezzel szemben az euró-játékok emészthetőbbek, könnyebb rávenni a családot vagy a kezdőket a kipróbálásukra, mindenki egyenlő feltételekkel indul, részletes miniatűrök helyett megelégszik a kockajelölőkkel (cube) és az egyszerű fabábukkal (meeple), a szerencse szerepe minimális vagy egyáltalán nincs, ha mégis van benne mondjuk kockadobás, akkor azt valamilyen egyedi módon használja a játék (nem pedig úgy, ahogy aki magasabbat dob az nyer), kalandozások helyett a gazdaságra koncentrál (építs fel egy falut, várost, birodalmat a legnagyobb hatékonysággal), a játékosok interakciója gyakran korlátozott és az is sokkal barátságosabb módon történik (elveszel egy akciót vagy egy különleges képességet a másiktól, de még így is marad neki x-1 lehetősége, ami közül választhat), nem az főcél, hogy a másiknak betegyél,  hanem, hogy kiépíts egy olyan olajozottan működő rendszert a keretszabályokon belül, amivel te szerzed meg a legtöbb győzelmi pontot a játék végére.

Draftolásnak nevezzük azt, amikor nem csak egyszerűen felhúzod a legfelső lapot a pakliból, hanem több kártyából van lehetőséged kiválasztani a neked megfelelőt. Ilyen mechanika van a 7 csodában is, ahol minden játékos a kör/kor elején kap hét kártyát, ezek közül kiválaszt egyet majd tovább adja a mellette ülőnek a maradék paklit. Ezáltal elkerülhetők az olyan esetek, amikor valakinek csupa jó lap került kiosztásra, míg másoknak meg csak rossz/használhatatlan lapok.