Most sajnos nem lesz időm meg kedvem folytatni ezt a társasos blogot. :(
Az első kettő megvan, azok tetszettek. A többivel nem játszottam, nem mindegyik győzött meg. Valahogy engem beszívott a FFG Cthulhus vonala, jól csinálják, hogy sok pénzt hagyjunk náluk. :)

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (1. rész)

Igazán nincs mit! :) És egyáltalán nem kötekedésnek szántam ám! Velős kis összefoglaló, csupán az említett részeknél úgy éreztem, megemlítenék néhány apróbb pontosítást. Régi rajongóként tekintélyes kollekció büszke tulajdonosa volnék, a taglalt címeket is beleértve. Emellett pedig sokat játszottam/játszom is ezek többségével, így amit írtam, az is tényleges tapasztalaton alapul.

Ha esetleg folytatnád a cikksorozatot, ajánlom figyelmedbe az alábbi címeket:
- Arkham Horror (Third Edition)
- Arkham Horror: Final Hour
- Cthulhu: Death May Die
- Cthulhu Wars
- Witch of Salem
- Mythos Tales
- Four Against the Great Old Ones
- CultiStorm (magyar fejlesztés)
- Dreamlands Adventures (ugyancsak magyar projekt)

Ha pedig alaposabban is górcső alá vennéd a témát, javaslom, vess egy pillantást az egyik vonatkozó listámra:
boardgamegeek.com/geeklist/266469/chronological-list-games-based-cthulhu-mythos

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (1. rész)

@SorgUR: Köszönöm! :)

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (1. rész)

Kis korrekció nagy késéssel: Az Arkham Horror eredeti 1987-es Chaosium-féle kiadása a legkevésbé sem hasonlít egy Monopoly-ra, és nem hogy elavultnak, hanem inkább saját korát jócskán megelőzőnek tekinthető! Olyannyira, hogy a 2005-ös FFG-féle változat nem más, mint az eredeti kozmetikázása néhány apróbb ötlettel megspékelve (amik mellesleg nem igazán újdonságok, csupán anno kimaradtak az eredetiből; ezeket később közzétették). Mondjuk, ez nem is meglepő, hiszen mindkét verzió dizájnere ugyanaz a Richard Launius, akinek voltaképpen az egész franchise köszönhető (neve az összes vonatkozó produktumhoz kötődik valamilyen módon). A sztori röviden: Mr. Launius nagy rajongója volt a Chaosium Call of Cthulhu című asztali szerepjátékának, és úgy döntött, leegyszerűsített formában táblás játékká alakítja azt (a játék eredeti címe is az lett volna, hogy Call of Cthulhu: The Board Game, de a kiadó az esetleges félreértések elkerülése végett végül jobbnak látta megváltoztatni azt). A számos tekintetben úttörő játék (teljes kooperáció, tényleges játékosinterakció, időzítőrendszer, hangsúlyos atmoszféra, helyszíni események, tematikus játékelemek, stb.) rengeteget merít a forrásanyagból: a kiterjedt Cthulhu-mítoszból úgy, mint az azon alapuló Call of Cthulhu TTRPG-ből (számtalan konkrét utalással!). Csaknem 2 évtized elteltével az FFG felkérte őt a játék remake projektjének kivitelezésére, és ennek eredménye a 2005-ben megjelent Arkham Horror 2. kiadás. Ami nem változott: helyszínek és események (kb. 90%-ban ugyanazok; néhány szóról szóra!), a 8 alapnyomozó karaktere, a szörnyek java, valamint a tárgyak és varázslatok jelentős többsége. Ami kvázi-újdonság: nyomrendszer, elkülönített végső összecsapások (illetve a Nagy Öregek és Külső Istenek elkülönítése), a szörnyek megreformált mozgásmechanizmusa, a nyomozók rövid háttérsztorija, illetve egy jelentősen (és leginkább feleslegesen) bonyolultabb képességpróbarendszer. (Ez utóbbiak többsége ötlet szintjén már az eredeti kiadásnál megvolt, és a jóval később elérhetővé tett adalékok vázlatai között olvasható.)
A 9 évvel később, ugyancsak a Chaosium égisze alatt piacra dobott Mythos CCG nem igazán próbálta a Call of Cthulhu TTRPG-t átültetni sehová; inkább csak egy újabb CCG volt az amúgy is telített piacon, érdekes és innovatív sztorialapú játékmechanizmussal, de kudarcra ítélt marketinggel. Az viszont tény, hogy a Mythos CCG tekinthető a későbbi, FFG-féle Call of Cthulhu CCG/LCG/TCG termékvonal spirituális elődjének, mely utóbbi jóval sikeresebbé tudott válni.
Ami a Mansions of Madness 1. kiadását illeti – na, az lenne a Call of Cthulhu TTRPG tulajdonképpeni társasjátékadaptációja! Nem csupán azért, mert már címében is egy korai CoC modulra utal, hanem mivel a játék kampányai is onnan származnak, ahogy a mesélő (Keeper) ötlete, a karakterképességek és -tulajdonságok egymásra utaltsága, stb. A játék 2. kiadásánál hatalmas hiba volt a mesélő szerepét egy mesterséges intelligencia által vezérelt alkalmazásra bízni, mivel ez által pont az egyik esszenciális tényezőt iktatták ki. Akkor már szerencsésebb lett volna az Arkham-/Eldritch-vonalhoz hasonlóan megoldani, de hát kinek az Álarcos Főpap, kinek a csápnyúlványos kultistáné…
Mindemellett persze száznál is több játék tarkítja a kapcsolódó játékok palettáját, köztük néhány ugyancsak említésre méltó címmel, a hazai felhozatal viszont sajnos erősen korlátozott, így a nagyérdemű (ismét csak) jól teszi, ha játék mellett nyelvtanulásra is szán némi időt…

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (2. rész)

Kis korrekció nagy késéssel: Az Arkham Horror eredeti 1987-es Chaosium-féle kiadása a legkevésbé sem hasonlít egy Monopoly-ra, és nem hogy elavultnak, hanem inkább saját korát jócskán megelőzőnek tekinthető! Olyannyira, hogy a 2005-ös FFG-féle változat nem más, mint az eredeti kozmetikázása néhány apróbb ötlettel megspékelve (amik mellesleg nem igazán újdonságok, csupán anno kimaradtak az eredetiből; ezeket később közzétették). Mondjuk, ez nem is meglepő, hiszen mindkét verzió dizájnere ugyanaz a Richard Launius, akinek voltaképpen az egész franchise köszönhető (neve az összes vonatkozó produktumhoz kötődik valamilyen módon). A sztori röviden: Mr. Launius nagy rajongója volt a Chaosium Call of Cthulhu című asztali szerepjátékának, és úgy döntött, leegyszerűsített formában táblás játékká alakítja azt (a játék eredeti címe is az lett volna, hogy Call of Cthulhu: The Board Game, de a kiadó az esetleges félreértések elkerülése végett végül jobbnak látta megváltoztatni azt). A számos tekintetben úttörő játék (teljes kooperáció, tényleges játékosinterakció, időzítőrendszer, hangsúlyos atmoszféra, helyszíni események, tematikus játékelemek, stb.) rengeteget merít a forrásanyagból: a kiterjedt Cthulhu-mítoszból úgy, mint az azon alapuló Call of Cthulhu TTRPG-ből (számtalan konkrét utalással!). Csaknem 2 évtized elteltével az FFG felkérte őt a játék remake projektjének kivitelezésére, és ennek eredménye a 2005-ben megjelent Arkham Horror 2. kiadás. Ami nem változott: helyszínek és események (kb. 90%-ban ugyanazok; néhány szóról szóra!), a 8 alapnyomozó karaktere, a szörnyek java, valamint a tárgyak és varázslatok jelentős többsége. Ami kvázi-újdonság: nyomrendszer, elkülönített végső összecsapások (illetve a Nagy Öregek és Külső Istenek elkülönítése), a szörnyek megreformált mozgásmechanizmusa, a nyomozók rövid háttérsztorija, illetve egy jelentősen (és leginkább feleslegesen) bonyolultabb képességpróbarendszer. (Ez utóbbiak többsége ötlet szintjén már az eredeti kiadásnál megvolt, és a jóval később elérhetővé tett adalékok vázlatai között olvasható.)
A 9 évvel később, ugyancsak a Chaosium égisze alatt piacra dobott Mythos CCG nem igazán próbálta a Call of Cthulhu TTRPG-t átültetni sehová; inkább csak egy újabb CCG volt az amúgy is telített piacon, érdekes és innovatív sztorialapú játékmechanizmussal, de kudarcra ítélt marketinggel. Az viszont tény, hogy a Mythos CCG tekinthető a későbbi, FFG-féle Call of Cthulhu CCG/LCG/TCG termékvonal spirituális elődjének, mely utóbbi jóval sikeresebbé tudott válni.
Ami a Mansions of Madness 1. kiadását illeti – na, az lenne a Call of Cthulhu TTRPG tulajdonképpeni társasjátékadaptációja! Nem csupán azért, mert már címében is egy korai CoC modulra utal, hanem mivel a játék kampányai is onnan származnak, ahogy a mesélő (Keeper) ötlete, a karakterképességek és -tulajdonságok egymásra utaltsága, stb. A játék 2. kiadásánál hatalmas hiba volt a mesélő szerepét egy mesterséges intelligencia által vezérelt alkalmazásra bízni, mivel ez által pont az egyik esszenciális tényezőt iktatták ki. Akkor már szerencsésebb lett volna az Arkham-/Eldritch-vonalhoz hasonlóan megoldani, de hát kinek az Álarcos Főpap, kinek a csápnyúlványos kultistáné…
Mindemellett persze száznál is több játék tarkítja a kapcsolódó játékok palettáját, köztük néhány ugyancsak említésre méltó címmel, a hazai felhozatal viszont sajnos erősen korlátozott, így a nagyérdemű (ismét csak) jól teszi, ha játék mellett nyelvtanulásra is szán némi időt…

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (1. rész)

Kornya sokáig fog élni, hiszen ő is a Nagy Öregek egyike.

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (1. rész)

Köszönöm, örülök, hogy tetszett valakinek! :)

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (1. rész)

Jó kis írás, tetszik, hogy a legfontosabb lények,helyek össze lettek szedve. Egyet kell értenünk: a könyveken, illusztrációkon kívül eddig szinte semmi nem volt képes visszaadni Lovecraft és Derleth univerzumàt. Talán az 1992-es Alone in the Dark játék kapargatta a felszínt.
Azt még megjegyzném, hogy a zseniális magyar fordításokat KORNYA Zsoltnak köszönhetjük,a Jó Isten éltesse az emberi kor legvégső határáig.

Bejegyzés: Cthulhu-mítosz (1. rész)

Igen, nekem is rövidnek tűnt, próbáljátok meg, hogy addig játszotok, amíg teljesen fel nem töltitek a krónikát és a temetőt!

Bejegyzés: Village

Mi most próbáltuk először ketten az alapot! Szerintem nagyszerű játék! 80 perc volt, rövidnek tűnt, mivel nem volt lehetőségem teljesen kibontani az eltervezett stratégiámat. (Ki is kaptam.) :-)

Bejegyzés: Village

Gondolom inkább befolyáskockával fizettetek és nem idővel. Mert ha senki sem akar meghalni, akkor tényleg hosszú lesz. :)

Bejegyzés: Village

Érdekes, hogy mindenki a rövidségére panaszkodik. Mi négyen játszottuk, az Inn kiegészítővel és indokolatlanul hosszúnak tűnt.

Bejegyzés: Village