Panic Lab, szöknek az amőbák

Ha azt hitted, hogy a Dobble-t nem lehet felülmúlni, akkor nagyon is tévedtél! A Panic Lab egy igazi agyzsibbasztó játék és még a Dobble-nél is rövidebb. Már a háttértörténetétől is egészen libabőrös leszel: megszöktek az amőbák a laboratóriumból és meg kell találnod őket. Pontosabban mindig csak egyet. A keresett amőba lehet egy- vagy kétszemű, kék vagy narancs, pöttyös vagy csíkos (ezek véges számú permutációja pontosan nyolc). Az asztalra ki kell raknod mind a huszonöt lapkát kör alakban, ez lesz a pálya, itt fogod keresni a szökevényt: van tizenhat amőba (minden lehetséges fajtából pontosan kettő), három szellőző, három laboratórium és három transzmutációs kamra. Az utolsó három típusú csempét érdemes úgy elrendezned, akár utólag is, hogy megközelítőleg egyforma távolságra legyenek egymástól. Van négy darab dobókocka, ezek mutatják meg, hogy honnan szökött el a kis egysejtű, melyik irányba indult el a laborból és pontosan hogyan is néz ki (lásd fentebb a jellemzőket). A dobás után rögtön elkezded keresni az amőbát...fejben és csendben, hogy ne zavard a többieket! A szemeddel követed az útvonalát, ha szellőzővel találkozol, akkor ott bebújt a kis ravasz és csak a következőnél bukkant fel megint, ha transzmutációs kamrához értél, akkor ott tulajdonságot váltott az apró dezertőr (kékből narancs, pöttyösből csíkos, stb és vica versa). Ha úgy gondolod, hogy megtaláltad, akkor rámutatsz és közösen együtt megnézitek, hogy igazad van-e vagy sem. Így nyerhetsz vagy veszíthetsz egy pontot. A végtelen hurkot elkerülendő, ha egy amőba már a negyedik transzmutációs kamrába ment be, akkor az lesz a megoldás, hiszen olyan törékeny lények ők, hogy a negyedik átalakulást már nem bírják és azonnal meghalnak. 

Tippek, trükkök:

- Lazulj el, vegyél egy nagy mély lélegzetet a játék kezdete előtt! Ürítsd ki az elméd!

- Találj ki valami rövidítést a keresett amőba tulajdonságaira és azt ismételgesd magadban: ká egy pé (kék, egyszemű, pöttyös)!

- Amikor leellenőrzöd a megoldást, jelöld kockákkal a sarkalatos pontokat: ahonnan elszökött az amőba, rakd oda a nyilas kockát, ahol tulajdonságot váltott rakd oda a megfelelő kockát. 

értékelés: 6/10

hosszúság: 1-5 perc

szabálymagyarázás: 1-5 perc

játékosok száma: 2-10

ajánlott játékosok száma: 3-6

kompetitív: 5/5

mechanika: kockadobás, memória, mintafelismerés

nehézség: kezdő

szerencse szerepe: kevés

téma: partijáték

kiadó: Gigamic

kiadás éve: 2012

szerzők: Dominique Ehrhard

pro: kortalan partijáték az egész család számára, a gyerekektől a nagyszülőkig; rövid, pörgős, be- ,át- és levezető játéknak tökéletes, gyorsítja az agyműködést

kontra: pár kör után eléggé lezsibbasztja az agyat

Kingsburg, kockásmunkáslehelyezős

A képzeletbeli Kingsburg birodalom királya - Tritus - megbízta öt legközelebbi kormányzóját (köztük téged is), hogy ellenőrizzék az újonnan meghódított területeket a királyság peremén. Épületeket kell emelned, megerősítened a védelmet és kiképezned a hadsereged, hogy visszaverd a határon betörő gonosz hordákat. Mindezt persze nem egyedül kell véghez vinned, segítségedre lesznek a király tehetséges tanácsadói. Az ötödik év végén a király a legjobb kormányzót beemeli a személyes tanácsadói közé. Nézzük meg közelebbről, hogy pontosan mit is kell csinálnod ebben a játékban. Öt körből áll a játék és minden körben van négy évszak és a kisegítő fázisai. Az első fázisban a király megsegíti egy fehér dobókockával azt a játékost, akinek a legkevesebb épülete van, amit a következő fázisban fel is kell használnia. A második fázis a tavasz, ami egy termelési fázis és lentebb kifejtem, hogy miből is áll pontosan. A harmadik fázisban a király megjutalmazza egy győzelemponttal azt a játékost, aki a legtöbb épületet húzta fel ez idáig. Negyedik (szintén termelési) fázis a nyár, amit a király követe követ. Itt szintén az részesül segítségben, aki el van maradva építkezés terén. A követ egy évig marad a játékosnál és két bónusz közül egyet nyújt neki: vagy egyszer építhet két épületet egymás után vagy igénybe veheti egy már más által foglalt tanácsadót. Mielőtt beköszöntene a tél - amikor támadnak a gonosz csapatok - lehetőséged van a hetedik fázisban még bővíteni a hadsereged egy kicsit. A harc igen egyszerűen zajlik. Felfordítjátok a legfelső lapot az ellenség paklijáról majd dobtok egy kockával: a király ekkora hadsereget küld mindenkinek. Végül megnézitek egyenként, hogy kinek van nagyobb hadereje, mint a betörő hordának: ha nagyobb, akkor megkapod a kártyán lévő jutalmat; ha döntetlen, akkor semmi sem történik; ha kisebb, akkor meg elszenveded a lapon lévő büntetést.

És akkor most a három termelési fázisról röviden. Ilyenkor egyszerre dobtok a három saját színű kockáitokkal (amit legfeljebb két fehérrel lehet kiegészíteni, de az elég ritka), növekvő érték szerint meghatározzátok a sorrendet (a legkevesebbet dobott játékos lesz az első és így tovább). Amikor sorra kerülsz lerakod egy vagy több kockádat egy tanácsadóra és megkapod a jutalmad. Fontos, hogy csak olyanra tudod lerakni, akinek a száma pontosan megegyezik a kocká(i)d értékével és csak olyan tanácsadó segítségét kérheted, aki még szabad (kivéve, ha nálad van a király követe). Ha nincs több lerakható kocka előttetek akkor mindenkinek van lehetősége egy épületet építenie (kettőt, ha nálad van a király követe).

Ez így leírva aránylag jól hangzik, ezért is vettem meg, viszont a valóság kicsit lehangolóbb ennél. A munkás/kockalehelyezés sajnos nem működik úgy, ahogy elképzelné az ember, mert a játék nem ösztönöz arra, hogy megoszd a kockáidat. Ha egyszerre rakod le őket, akkor ugyanazt kapod meg, ha nem többet, mintha szétszednéd a lehelyezéseket. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor azt kockáztatod, hogy más elfoglalja a kiszemelt tanácsadót és így beragad a kockád. És innentől kezdve a Kingsburg átalakul egy ki tud nagyobbat dobni szerencsejátékká. Sajnos nem tudták úgy kiegyensúlyozni, mint például a Stone Age-t. Ezt a mechanikai hiányosságot még a szép és hangulatos grafikájú tábla sem tudja kompenzálni. Létezik egy kiegészítő is hozzá: Kingsburg - To Forge a Realm, ami talán egy pindurit sokszínűsíti a játékot, de én ezt már sosem fogom megtudni. Most jelent meg a második kiadása közel húszezer forintért, viszont szerintem ez a játék legfeljebb a harmadát éri. De akkor sincs nagy baj, ha kihagyjátok, mert vannak ennél sokkal izgalmasabb alkotások.

értékelés: 3/10

hosszúság: 60-80 perc

szabálymagyarázás: 15-20 perc

játékosok száma: 2-4

ajánlott játékosok száma: 3-4

kompetitív: 2/5

mechanika: kockadobás, munkáslehelyezés

nehézség: kezdő

szerencse szerepe: sok

téma: királyságépítős

kiadó: Stratelibri

kiadás éve: 2007

szerzők: Andrea Chiarvesio és Luca Iennaco

pro: szép tábla

kontra: szerencse túl nagy szerepe, kevés lehetőség a taktikázásra, egy idő után nagyon unalmassá válik

kártya méretek:

44 db 44*68 mm-es kártya

Tegnap este megérkezett életem első Kick Starteres játéka. Még tavaly novemberben rendeltem meg és röpke hét hónap várakozás után elkészülhetett ez a bejegyzés. A játékról ezúttal nem fogok írni, mert én is csak most ismerkedem vele (egyébként egy háború idején játszódó túlélős-szenvedős, nyomott hangulatú PC-és játék táblás változata), de nagyon meg voltam elégedve azzal, amit belepakoltak a dobozba: szép és hangulatos grafika a kártyákon és a táblán (egyébként a tábla kétoldalas), a szinte már kötelezőnek számító minik, igényes szabály- és sztorikönyv, négy alternatív dobókocka, promó mini a Lords of Hellas című játékból. A tokeneket könnyedén ki tudtam nyomkodni (maga a tokenkartont dobozfeszítés nélkül is ki tudtam venni, mert az egyik sarka le volt kerekítve), az inzertekből is egyszerűen lehet kiemelni a kártyákat. Az egyedüli dolog, ami nem tetszett nekem, hogy kártyavédőzve nem fognak visszaférni a lapok. Remélem maga a játék is ilyen jó lesz, mint az első benyomásom...és akkor jöjjön pár kép.

Fantasy Flight Games jelenlegi palettája:

- Call of Cthulhu: The Card Game (2004/2008-2015): A kiadó ezzel a kétszemélyes CCG-vel (gyűjtögetős kártyajáték) lépett be 2004-ben Lovecraft világába. Egy másik játékossal vívsz ádáz csatát, célod még az ellenfeled előtt begyűjteni három sztori kártyát. Kettő alap és négy kiegészítő "csomag" készült hozzá. 2006-ban megszüntette a CCG formátumot és az LCG előfutáraként kiadott négy tematikus Asylum pakkot. Ezekben fixen hatvan darab kártya volt. Az új formátum annyira sikeres volt, hogy 2008-ban teljesen átálltak az LCG-re (előtte azért még kiadtak két újabb Asylum pakkot, amik már kompatibilisek voltak az új formátummal). 2015 szeptemberében jelentették be, hogy befejezik a fejlesztést és a Hasturral foglalkozó 'Mark of Madness' lesz az utolsó (deluxe) kiegészítő. Hét év után a következőkkel büszkélkedhetett a Call of Cthulhu LCG: egy darab Core Set, tíz darab deluxe doboz és hét darab ciklus egyenként hat darab pakkal.

- Arkham Horror (2005-2011): Az 1987-es játékra csak a nevében hasonlít, minden más tekintetben egy teljesen új és jobb kooperatív játékot sikerült összerakni az FFG-nek, amit egyedül, de akár nyolcan is lehet játszani. A tábla a Massachusettsbeli kitalált Arkham városába repít el téged 1926-ba (nem összetévesztendő a Batman féle Arkham várossal). Az utcákon kell nyomoznod, megküzdened a szörnyekkel és bezárnod a dimenziókapukat, mielőtt felébredne a Mérhetetlen Vén. 2011-ben jelent meg hozzá az utolsó kiegészítő, összesen nyolcat adtak ki hozzá: négy kicsit (csak kártyák) és négy nagyot (kártyák és egy tábla is). Már az alapjátékhoz is egy jó nagy asztal kell, de ha kiegészítőkkel együtt szeretnéd játszani, akkor gondban leszel a helyet illetően. Nagy pozitívum, hogy magyarul is kiadták az alapjátékot.

- Elder Sign (2011): Lovecraft világában játszódó rövidebb, pörgősebb, nyomozós kockajáték, amit szintén egytől nyolc játékos tud egyszerre játszani. A grafika és a szereplők ismerősek lehetnek a többi FFG-és arkhamos játékból, a helyszín most a város múzeuma, ahol furcsa dolgok történnek éjszakánként. Jelenleg egy kicsi és négy nagy kiegészítőt adtak ki hozzá, amik újabb elemekkel színesítik a kalandot. Ezekben már elhagyod a múzeum falait, először az utcákon, később pedig a havas és fagyos Alaszkában fogsz nyomok után kutatni.

- Mansions of Madness (2011-2013): Az Elder Sign-nal egyidőben kiadtak egy új, táblás, arkham témájú társast is. Város helyet most egy csempékből felépülő kúriát és környezetét kell felfedezned és végére járnod a sötét, iszonytató titkoknak. Félkooperatív játék, amellyel kettőtől öt ember tud játszani viszont egy játékosnak mindig a mesélőnek (keeper) kell lennie, aki irányítja a szörnyeket a többiek ellen. Itt először jelentek meg a miniatűr nyomozók és szörnyek a kartonjelölők helyett. FFG-től lehet rendelni aranyárban kifestett miniket is. Két nagy (táblás) és hat kicsi (kártyás) kiegészítő jelent meg hozzá (2013-ban jelent meg az utolsó). Sajnos ezeket már nem gyártják így elég nehéz beszerezni őket, akárcsak az Arkham Horror kiegészítőit.

- Eldritch Horror (2013): Az Arkham Horror folytatása, újragondolása. A szabályrendszere egyszerűbb, letisztultabb lett, a játékosszám nem változott és a város helyett az egész világot megkapod a táblán. Jelenleg három nagy és három kicsi kiegészítőt adtak ki hozzá, így bőségesen el vagy látva mindennel, ami a hosszú és fájdalmas agóniádhoz kell, hiszen a kalandok ritkán fognak happy enddel végződni híven Lovecraft eredeti világához. Legtöbbször már annak is örülni lehet, hogy ha nem három óra, hanem csak öt óra múlva haltok meg.

- Mansions of Madness: Second Edition (2016): FFG lépett egy merészet és a mesélőt egy aplikációba száműzte így teljesen kooperatívvá téve a játékot. Az ilyen hibrid megoldásoknak van előnye és hátránya is. Számomra azért nem tetszik az elektromos kütyük bevonása, mert szerintem ezek nélkül is tökéletes lehet egy játék a mai 'high tech' világban. Sőt, én még a mobilokat is száműzném a társaspartik alkalmával, mert nincs annál idegesítőbb, amikor valaki játék közben azt nyomkodja állandóan. Viszont ennél a játéknál az előnye kétségtelenül a hangulatos zene és a(z angol) narratív történetmesélés. Ezenkívül az aplikáció bizonyos kereteken belül nem mindig ugyanoda rakja és nem mindig ugyanolyan szörnyeket rak. Eddig három kiegészítővel bővült az új Mansion család.

- Arkham Horror: The Card Game (2016): A kiadó legújabb Arkham vonatkozású terméke egy kooperatív LCG-és kártyajáték, aminek a grafikája egy kicsit eltér az eddig megszokottól (az előző játékoknál sok volt az átfedés, de itt egy teljesen új készletet kapunk képek terén ... is), de ugyanolyan hangulatos. Erősen történet orientált, talán még jobban, mint a Lord of the Rings LCG és szinte már úgy lehet lépkedni és felfedezni a helyszíneket mint egy katakombás-barangolós fantasy játéknál. Engem egy idő után a régi lapozgatós (Kaland Játék Kockázat) könyvekre emlékeztetett.

Az FFG tovább építette a mítoszt, minden karakterhez részletes háttértörténetet dolgozott ki és az ismert arcok több játékban (és könyvben) is rád mosolyognak. Ismerjünk meg most párat közülük.

- Carolyn Fern, a pszichológusnő: Egy providence-i idegszanatóriumban hipnózis segítségével tanulmányozza a pácienseit. Az egyik betege különösen valóságos és egyben felkavaró álmokról számol be, amíg egy szokatlan tőrrel egy nap meg nem ölik. A zaklatott Carolyn több napos kutakodás után talál pár nyomot, ami az arkhami elmegyógyintézetbe vezetik: kiderült ugyanis, hogy a szörnyű halált halt áldozat eme rejtélyes intézmény lakója volt. Carolyn Arkhamba utazik, hogy végére járjon a titkoknak.

- Harvey Walters, a professzor: Dr. Walters jelenleg vendégprofesszor a Miskatonic Egyetemen, történelemtudományokat és régészetet oktat. Ahogy telnek a hetek egy baljós érzés keríti hatalmába, hogy valami nincs rendben itt Arkhamban. Beigazolódik a gyanúja, amikor egy régi, furcsa nyelven írott tekercset talál az egyetem pincéje mélyén. Úgy véli ez az ereklye hírnöke lehet annak az elképzelhetetlen borzalomnak, amely az idő és a tér határain túlról érkezik. Dr. Walters több évtizedes tudásával felvértezve úgy dönt, hogy még egyszer, utoljára kimegy Arkham utcáira, hogy ellenőrizze elméletét, mert ha igaza van, akkor minden dolgok vége közeleg.

- Jenny Barnes, a dilettáns: Jenny egy nap vérfoltos levelet kap nővérétől, Isabelle-től, amiben rémülten leírja, hogy bármerre megy, sötét köpenyes emberek követik. Említést tesz még óriási kecske patanyomokról is, amiket az erdőben látott. Isabelle egy sötét őszi éjszakán érkezik meg vonattal Arkhamba. Úgy gondolja, hogy egy különös szekta rabolhatta el a nővérét és addig nem nyugszik, amíg meg nem találja Isabelle-t és meg nem fizetnek a bűnösök aljas tettükért.

- Mandy Thompson, a kutató: Mandy évek óta a Miskatonic Egyetemen dolgozik, régi írásokat, leleteket kutat és rendszerez. Egyik nap egy jóslatot fordítván rádöbben, hogy az a jelenkorra vonatkozik: egy bizonyos Mérhetetlen Vén vissza fog térni és eltörli az embereket a föld felszínéről. Ezen az éjjelen vérbe borul a telihold, ami a jóslat utolsó jele. Mandy eme iszonyatos tudás birtokában elindul az éjszakába, hogy megakadályozza az elkerülhetetlent.

- Dexter Drake, a bűvész: Dexter a háború után bűvésznek állt. Füstös bárokban szórakoztatta a nagyérdeműt, de a háttérben mindig is a valódi mágiát kutatta. Egy nap egy bolt poros zugában rálelt a Necronomicon égett, csonka példányára. Az ősi mű az okkult tudás ösvényére irányította, de amit eddig ott talált, az a lelke legmélyéig megrémítette. Dexter manapság már nem akar annyit tudni, de úgy véli, hogy rettenetes veszély fenyegeti Arkhamot és az egész világot. Ezért úgy dönt, hogy a városba utazik, hogy felkeresse a Vénséges Varázsbolt tulajdonosát.

- Amanda Sharpe, az egyetemista: Amanda már két éve a Miskatonic Egyetemen tanul, amikor egyik nap egy különös festményre lesz figyelmes a folyosó falán: a hátborzongató képen egy borzalmas lény emelkedik ki a tengerből. Azóta Amanda ismeretlen nyelvű suttogást hall, ha elkalandozik a figyelme. Álmaiban az óceán zöld mélységeit látja és egy szörnyű, bizarr város képe jelenik meg neki. Amanda tudja, hogy ha hamarosan nem deríti ki mi történik vele, akkor meg fog őrülni.

És még egy utolsó érdekes adat, pontosabban kettő, Lovecrafttal kapcsolatban: augusztus 20-án született és március 15-én halt meg.

Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn.

Itt van március tizenötödike és gondoltam épp itt az ideje (az előszót leszámítva) az első nem teljesen játék témájú bejegyzésemnek. Remélem tetszeni fog nektek ez is!

Howard Phillips Lovecraft egy amerikai író volt, aki egészen fiatalon 1937-ben 46 évesen halt meg a Rhode island-i Providenceben. Lovecraft egyik példaképe Edgar Allan Poe, míg Stephen Kingé többek között Lovecraft volt. Neki köszönhetjük a címben említett Cthulhut és sok más szörnyet is. Gyerekkorában sokat betegeskedett, alvási zavarai voltak és az sem tett jót az egészségének, hogy először az apja megőrült majd egy évvel később pedig a nagyapja meghalt. Leginkább ennek is köszönhető, hogy műveinek gyakori visszatérő eleme az őrület. A család ezután szegénységbe süllyedt és Lovecraft felnőtt korában sem tudott kitörni ebből. Pénz és hírnév nélkül halt meg rákban. A Cthulhu-mítoszt egyik rajongójának köszönhetjük (August Derleth), aki Lovecraft halála után összegyűjtögette az írásait különböző újságokból, a befejezetlen kéziratokat befejezte és egy egész univerzumot épített fel az író eredetileg egymással szinte alig összefüggő történeteiből, aminek központi alakja a polipfejű-denevérszányú Cthulhu lett, aki a tengerbe süllyedt ősi R'yleh városában alussza mély álmát. August még új történeteket is kitalált, amik jelentősen különböztek az eredeti novelláktól: mélyen hívő lévén ugyanis legyőzhető gonoszként ábrázolta ezeket a szörnyeket, míg Lovecraft történeteiben a főhősök általában meghaltak vagy megőrültek (ez az utóbbi a társasjátékokban is visszaköszön erőteljesen, hiszen a karaktereknek az életerő mellett a másik fontos tulajdonságuk az épelméjűség).Akkor vegyük kicsit jobban szemügyre ezt a kitalált világot. Lovecraft szerint nagyon régen ősi istenségek uralkodtak a Földön, akiknek valamilyen oknál fogva el kellett hagyniuk a bolygót, de híveiket és pár társukat hátra hagyták. A mítosz szerint ezek a Mérhetetlen Vének vissza akarnak térni, csak a megfelelő alkalomra várnak: ilyen lehet egy dimenziókapu vagy bizonyos csillagok megfelelő együttállása. A gonosz kultistáknak az a céljuk, hogy ápolják az ősi hagyományokat és előkészítsék, elősegítsék a Vének visszatérését. Viszont még nem pecsételődött meg a világ sorsa, mert pár hétköznapi ember véletlenül belebotlott az erre utaló nyomokba (egy szóbeszéd, egy utalás egy könyvben, egy ősi tekercs vagy egy antik váza) és megpróbálják felvenni a harcot a sötétség ellen. Viszont ez nem lesz egyszerű, mert olyan irtózatokkal kell majd szembenézniük, amik józan ésszel felfoghatatlanok. Például egyes Véneknek már a(z anya)nyelvük is olyan iszonytató, hogy elég csak pár szót meghallani az emberi fülnek és nyomban megőrül az elme. Mivel nagyon sok istenség jelenik meg a mítoszban tényleg csak pár fontosabbról írnék egy-két szót, akikkel a társasjátékokban is találkozhatunk majd:

- Azathoth: a végtelen közepén fortyogó őskáosz, akinek a nevét egy ajak sem meri hangosan kiejteni 

- Yog-Sothoth: az izzó gömbök halmaza, aki egyszerre a múlt, a jelen és az eljövendő

- Nyarlathotep: a Fekete Fáraó, ő nem menekült el, néha emberi formában még mindig köztünk jár

- Shub-Niggurath: az Erdők Fekete Kecskéje, a termékenység perverz istene

- Hastur: a Kimondhatatlan, a Sárga király, Carcosa uralkodója

- Dagon: itt él velünk még mindig, az óceánok sötét mélyén

És vessünk pár pillantást néhány jellegzetes képzeletbeli lovecraft-i helyszínre is:

- Arkham: Massachusetts államban fekszik, állítólag Innsmouth és Dunwich közelében, de pontosabb leírás nem található erre vonatkozólag. Arkham ad otthont az egyik legfontosabb intézménynek is: a Miskatonic Egyetemnek. Lovecraft állítólag a valóságban is létező Salemről mintázta a várost.

- Innsmouth: Régen egy gazdag kisváros volt, de mára teljesen leépült. A lakosság megfogyatkozott, az lakóházak omladoznak, különös bűz lepi el a vízparti utcákat. A város öregjei egy sötét paktumról suttognak, amit az egyik előljáró és kapitány Ober Marsh kötött meg a Mélységlakókkal (Deeps Ones, akik Dagont imádják). Emberáldozatokért cserébe halakat és kincseket hoztak a városlakóknak, de volt még egy ennél is szörnyűbb része a megállapodásnak: a mélységlakók párosodni kezdtek a helyiekkel és az ivadékaik félig ember félig béka lények lettek. Amikor teljes lesz az átalakulás ezek a halhatatlan ivadékok átköltöznek valamelyik víz alatti városukba. Lovecraft csak egy ilyen várost nevezett meg: Y'ha-nthlei.

- Dunwich: A Miskatonic folyó partján fekszik, de nem idilli az élet ott sem. A várost tanulatlan, babonás emberek lakják, akik között a beltenyészet sem ritka. Az épületek roskadoznak, a legtöbbje már lakatlan.

- Kingsport: Egy kikötőváros, amit Lovecraft a massachusetts-i Marbleheadről mintázott. Több novellájában is megjelenik. Híres az évente megrendezett bizarr fesztiváljáról.

- Mountains of Madness (Őrület hegyei): A Déli-sarkon található ez a Himalájánál is magasabb hegység. A Miskatonic Egyetem egy felfedező expedíciót küldött az Antarktikára, de tagjait kegyetlenül lemészárolták. Csak ketten élték túl a fagyos borzalmakat bár egyikük teljesen beleőrült az ott látottakba.

- R'lyeh: Ebben a minden szárazföldtől távoli, csendes-óceáni elsüllyedt városba lett bezárva Cthulhu. A település bizarr, geometriája abnormális és nem-euklideszi. Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn.Az idők folyamán sokan sok platformra próbálták meg elhozni nekünk Cthulhu világát. Több kevesebb sikerrel. Szerintem filmek terén a legrosszabb a helyzet. Láttam már pár alkotást és van még egy kettő a listámon, de az eddigiek olyan borzalmasan rosszak voltak, hogy a még nem látott filmektől is elment a kedvem. Végül is a rendezőknek sikerült az őrületbe kergetés, csak nem úgy, ahogy szerettem volna. Pedig a téma és a világ adott, csak le kellene hajolni értük és csinálni egy jó filmet...vagy kettőt...vagy egy vérfagyasztóan jó sorozatot. Számítógépes játékok terén egy fokkal jobb a helyzet, de eddig csak egy játék készült, ami kimondottan ebben a világban helyezhető el, a többiek legfeljebb csak beemeltek egy-két elemet, viszont annak is van már vagy tizenegy éve. Most állítólag készülőben van egy új játék, kíváncsian várom, hogy milyen lesz. A lovecrafti horror a könyvek mellett még a társasjátékok piacán tudott igazán kiteljesedni (persze itt is találkozhatunk gyenge alkotásokkal, amikor a témát csak ráhúzták egy régi mechanikára) és ebben nagy szerepe volt, van és remélem még lesz a Fantasy Flight Games (FFG) nevű amerikai kiadócégnek. És akkor végre meg is érkeztünk a blogom fő témájához. Először is a teljesség igénye nélkül szemezgetnék a nem FFG-és játékok közül majd röviden bemutatnám egyik kedvenc kiadóm témába vágó társasjátékait.- Arkham Horror (Chaosium, 1987): Az előd. Akkoriban lehet, hogy jó volt, de mostani szemmel nézve inkább egy monopolyra hasonlít. Dobsz, lépsz, harcolsz. Mondjuk annyival jobb a monopolynál, hogy kevesebbet is léphettél, mint amennyit dobtál és több irányba is elindulhattál.

- Mythos (Chaosium, 1996): Ez volt az első próbálkozás Cthulhut átültetni a CCG-ék világába, de az eladások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, ezért egy év után be is fejezték a gyártást. Bár igyekeztek, szerintem nem nagyon találták el a grafikát, ami ráadásul még elég hullámzó minőséget is mutatott. Aztán 2004-ben Chaosium eladta a licencet az FFG-nek, aki rá egy évvel ki is jött az új fejlesztésű játékával.

- Munchkin Cthulhu (Steve Jackson Games, 2007): Munchkin egy eléggé megosztó kártyás játék, amit egyébként az a Steve Jackson talált ki, aki írt három Kaland Játék Kockázat könyvet is. A játék célja kiszúrni a másikkal és minél hamarább elérni a tízes szintet. Szerencsére a játék nem veszi komolyan magát, inkább más fantasy játékok paródiája, viszont ha te is így állsz hozzá, akkor remekül fogsz szórakozni. Egyik kedvenc részem a szabálykönyvből, ami tanácsot ad, mit kell tenni ellentmondó szabályok és vitás kérdések esetén: "Ha egy kártya szövege a szabályokkal ellentétes, akkor kövessétek a kártya utasításait. Minden más kérdést hangos vitatkozással oldjatok meg, de mindig az dönt, akié a játék!". Tehát erre a "testre" lett ráhúzva Cthulhu "köntöse".

- Witch of Salem (Mayfair Games, 2008): Ez egy kooperatív, szett gyűjtögetős, kockadobálós társasjáték. A táblája és a kártyák grafikája szép, viszont maga a játék nem egy kiemelkedő alkotás.

- Miskatonic School for Girls (Edge Entertainment, 2012): Ismét egy humorosabb kártyás játék, amiben az a csavar, hogy a draftolással nem a saját, hanem a melletted ülő játékos pakliját építed. A Mérhetetlen Vének itt tanárként, konyhásnéniként, pedellusként jelennek meg. Az nyer, akinek utoljára fogy el az épelméjűség pontja. Bár nincs magas pontszáma a játéknak és én sem várok túl sokat tőle, azért egyszer szívesen kipróbálnám.

 - A Study in Emerald (Treefrog Games, 2013): Egy brit fantasy író (Neil Gaiman) 2003-ban írt egy nagyon rövid, mindössze kilenc oldalas történetet, amiben a viktoriánus Sherlock Holmes világát összemosta Lovecraft gótikus mítoszával. Ebben a világban a Mérhetetlen Vének felébredtek vagy átkeltek a kapukon és átvették a hatalmat a Föld felett. A címe A smaragdzöld dolgozószoba lett, ami egyébként utalás az egyik eredeti Sherlock regény címére: A bíborvörös dolgozószoba (A Study in Scarlet). Mechanikáját tekintve van itt minden: draftolás, pakliépítés, szett gyűjtés, licitálás, munkáslehelyezés, terület befolyásolás és még titkos szerep is. Egész pontosan kettő: lehetünk lojalisták, akik a jelenlegi status quo megőrzésében érdekeltek és vannak a helyreállítók (restorationist), akik a régi állapotokat szeretnék visszahozni. Szerintem az alaptörténet érdekes, a grafika szép (két kiadás is létezik belőle), viszont a sok mechanika nem tudom mennyire lesz előnyére a játéknak. Remélem hamarosan lesz időm végre kipróbálni.

- Smash Up: The Obligatory Cthulhu Set (Alderac Entertainment Group, 2013): Ebben a vicces kártyajátékban két frakcióból kell összegyúrnod a paklidat. Az alap játékban olyan fajok közül választhatsz mint például a nindzsák, a kalózok, a robotok, a dinoszauruszok, stb. Ebben a kiegészítőben négy új frakciót kapunk (tehát magában is játszható két személlyel): Cthulhu ivadékai, Mérhetetlen Vének, Inssmouth, Miskatonic Egyetem.

- Don't Mess with Cthulhu (Indie Boards & Cards, 2014): Ne szórakozz Tuluval! Ez egy beszélgetős, meggyőzős, blöffölős játék, mint például az Avalon, a Resistance vagy az Ultimate Werewolf. Igazából nem sok köze van a témához, akár kincskeresők is lehetnénk, de azért mégis csak izgalmasabb, ha nyomozók és kultisták bőrébe bújhatunk.

- Kingsport Festival (Stratelibri, 2014): A Kingsburg Cthulhus változata ahol gonosz kultistákat alakítunk. Dobott kockák lehelyezésével megidézhetsz egy adott Mérhetetlen Vént, aki ezért megjutalmaz téged. De vigyázz, mert a mindenre elszánt nyomozók már ott vannak a nyomodban, hogy megállítsanak és megöljenek téged. Kíváncsi vagyok, hogy milyen a másik oldalon lenni. Elég sötét és komor a játék és a tematikát is megfelelőnek érzem, nem csak úgy ráhúzták Lovecraft világát egy átlagos mechanikára, mint az előzőnél.

- Rise of Cthulhu (Chuck D. Yager, 2015): Szett gyűjtős kártyajáték. A rajzok szépek, de maga a játék nem keltette fel az érdeklődésemet.

- Shadows over Normandie (IELLO, 2015): Heroes of Normandie Cthulhus változata. Az alapjáték egy második világháborús stratégiai minis harci játék, csak minik nélkül (helyette csempék vannak). Ebben a változatban három frakció van: az amerikai rangerek, a náci Fekete Nap kultistái és a ősi Mélységlakók (Deep Ones).

- Tides of Madness (Portal Games, 2016): Ez pedig a Tides of Time Cthulhus változata. Az Idő Hullámai egy egyszerűbb draftolós kártyajáték nagyon szép grafikával és a lovecrafti változat is gyönyörű lett. A szabály maradt, csak megbolondították az őrület pontokkal. Tizennyolcból nyolc kártyán van madness ikon és ha ezeket lehozod, akkor növekszik az őrületed. Amint eléred a kilencet elvesztetted a játékot.

- Pandemic: Reign of Cthulhu (Z-Man Games, 2016): Vírusok helyett kultistákat, Shoggothokat és Mérhetetlen Véneket kell irtanod Arkham és a szomszédos városok utcáin, no meg kapukat bezárni. Vannak szép kis nyomozó minik és megjelenik az őrület is. Viszont 90%-ban ugyanaz a szabálya, mint az eredeti Pandemicnek, tehát tényleg csak Cthulhu rajongóknak ajánlott.

Folytatása következik!

Szerdán ismét nők napja lesz és ha szeretnéd valami igazán személyes élménnyel meglepni a párod, akkor a kötelező virág és csoki átadás után társasozzatok egyet! Jöjjön most öt játék, amivel érdemes március nyolcadikán (is) játszani!

5. Camel Up

Bár alapjában véve a tevefutam egy partijáték sok játékosnak, de nyugodtan üljél le a barátnőddel kettesben kipróbálni! Így kiszámíthatóbb egy fokkal és több akciótok is lesz egy körben. Természetesen ne vegyétek komolyan és ne is agyaljatok rajta órákat, csak pörgősen, vidáman nyomjátok!

4. Muffins (Muffinki)

Gyorsasági reflex játék szemet gyönyörködtető muffinokkal, amik ráadásul nem is hizlalnak, mint az ajándék csokoládék. Dobnod kell két kockával és a kidobott színnek megfelelő muffint kell minél gyorsabban megtalálnotok. Házi szabály: a játék végén a begyűjtött lapokat be lehetne cserélni valamire kis apróságra!

3. Colt Express

Egy másik partijáték, amit ki lehet próbálni nyugodtan kettesben is! Válasszatok egy férfi és egy női karaktert eme jeles nap alkalmából! Házi szabály: rakjatok csak négy (különböző) zsákmányt a vonatokra! A párodnak meg kell szereznie őket, mindegyik zsákmány más valós ajándéknak felel meg (csoki, virág, masszázs, wellness hétvége, stb.).

2. Cottage Garden

Ültess virágot a pároddal! Ha nincs igazi kertetek ez egy kényelmes megoldás és még a kezedet sem kell összeföldezned. A tetrisz alakú virágokat egy üres kertbe  kell elültetnetek, hogy minél kevesebb szabad rész maradjon. Aranyos grafikájú, hangulatos játék.

1. Love Letter

Mivel tudnád jobban kifejezni a párod iránti érzéseidet, mint egy szerelmes levéllel? Ketten is élvezhető vicces, pörgős, rövid játékról van szó. Három perc alatt is lemehet egy kör és máris kezdődhet az új. Létezik belőle batmanes és hobbitos verzió is.

Dobble, keresd meg a párod

Dobble egy tipikus partijáték (más országokban Spot It-nek hívják), amit lehet akár tízen is lehet játszani egyszerre, pár perc alatt lemegy egy kör és sok nevetés (vagy szitkozódás) kíséri az együtt töltött időt. Ötvenöt kerek lapból áll a játék, kártyánként tíz szimbólummal, amiből ötven különböző van összesen. A kártyák úgy lettek megtervezve, hogy ha bármelyik kettőt egymás mellé rakod akkor egy és csakis egy szimbólum párt fogsz találni. Öt játékmóddal tesztelheted szemedet és gyorsaságodat. Az első változat az, amikor egy lapot kiraksz középre és a maradék paklit szétosztod a többiek között és kezdődhet is a Dobble parti. Meg kell találnod az egyező szimbólumot a középső és a kezedben lévő kártya között. Amint megvan ki kell mondanod a tárgy nevét és rárakni a középső lapra a tiedet, ami így az új középső lap lesz a többiek számára is. Az nyer, akinek először sikerül megszabadulnia az összes kártyájától.Én nem ismertem ezt a játékot, nekem is csak úgy ajánlották a neten. Nem volt drága így meg is vettem. Amikor először elvittem a kis társasjáték csoportomba csak az este második felében került elő és arra lettünk figyelmesek, hogy páran hangosan nevetgélnek. Nagy sikert aratott ez az egyszerű játék, mindenki ki akarta próbálni az est folyamán. Érdekes, hogy nyomás alatt a nagy sietségben mennyire le tud blokkolni az ember agya és hányszor elhangzott a parti folyamán az "Ezen a kártyán nincs is egyező szimbólum!" mondat. Magyarországon már kapható a Star Wars-os és a gyerekeknek szánt 'Kids' változat is, amit mindenféleképpen érdemes megvenni nekik, mert ez egy kíváló készségfejlesztő játék is egyben! Külföldön viszont olyan hiánypótló változatokat is kapni, mint például hupikéktörpikés, jégvarázsos, hipszteres, kempinges, Szenilla nyomábanos, ábécés, számos és alakzatos, ...Tippek, trükkök:

- Lazulj el, vegyél egy nagy mély lélegzetet a játék kezdete előtt! Ürítsd ki az elméd!

- A keresett tárgy biztos, hogy nem ott, nem abban a szögben és nem akkora méretben lesz a másik lapon, mint ahogy nálad! Ha ettől el tudsz vonatkoztatni, akkor nagyobb eséllyel fogod megtalálni az egyező párt!

- Ha nagyon úgy érzed, hogy nem megy (és a többieknek sem), akkor gyorsan fordítsd el a kártyád hatvan-kilencven fokkal! Ilyenkor hajlamos a szemed (vagy az agyad) meglátni azt, amit eddig nem!értékelés: 6/10

hosszúság: 5-10 perc

szabálymagyarázás: 1-5 perc

játékosok száma: 2-10

ajánlott játékosok száma: 3-6

kompetitív: 5/5

mechanika: mintafelismerés

nehézség: kezdő

szerencse szerepe: kevés

téma: partijáték

kiadó: Asmodee

kiadás éve: 2009

szerzők: Denis Blanchotpro: kortalan partijáték az egész család számára, a gyerekektől a nagyszülőkig; rövid, pörgős, be- ,át- és levezető játéknak tökéletes

kontra: a játék hevében sérülhetnek a lapok, ha például egyszerre és gyorsan akarjátok lerakni a kezetekből a kártyákat középre; pár kör után meg lehet unni
kártya méretek:

55 db 85 mm átmérőjű kártya

Kincsvadász, ez elment vadászni, ez meglőtte, ...

Richard Garfieldnak olyan játékokat köszönhet a társasjátékos társadalom, mint az idén 24 éves Magic: The Gathering CCG kártyajáték, Vampire: The Eternal Struggle CCG, Netrunner CCG, Battle Tech CCG, Android: Netrunner LCG, King of Tokyo, King of New York társasjáték és most ez. A Kincsvadász egy könnyed, pörgős, vicces játék, ahol öt fordulón keresztül eredsz a kincsek nyomába és a végelszámolás után rögtön neki akarsz kezdeni még egy kalandnak. A játék rögtön egy draftolással kezd, mint a 7 Csodában, kilenc kártya közül kell egyet kiválasztanod, majd továbbadni a paklit a melletted ülőnek és így tovább. Amikor újra kilenc kártya van a birtokodban kezdődhet is a kincsvadászat. Három helyszínen kell átküzdened magad: a havas hegyeken, a mély dzsungeleken és a forró lávaföldeken. Minden kaland alkalmával két kincset lehet találni, amik többnyire győzelmi pontot hoznak neked, de néha olyan kincs is van, ami elvesz tőled pontokat. Ahhoz, hogy tiéd legyen az áhított kincs vagy a legerősebb vagy a leggyengébb csapattal kell rendelkezned (amit ugye a játék eleji draftolás útján állítasz össze magadnak). A vadászok három színben állnak rendelkezésedre egyes és tizenkettes erősség között. Minden egyes vadászt csak az azonos színű helyszínen tudod kijátszani. Kötelezően! És ettől lesz olyan izgalmas és vicces a játék, mert nincs lapítás, hogy elkerüld a rossz kincseket. Ezenfelül vannak még módosító lapok is, amikkel fel lehet bolygatni a csapatok erősségét. Azt hiszed, hogy a tiéd lesz a "minimum" helyen lévő ereklye, mert neked egy kettes erősségű lapod van, a szomszédodnak meg két lappal összesen öt, de aztán ő kijátszik egy kártya nullázót és máris elhappolta előled a sokat érő pontokat.Amikor a harmadik kalandon is túl vagy és leszáll az éj ideje tábort verned, megpihenned. Ekkor gonosz goblinok settenkednek be a sátradba és próbálnak minél több kincstől megszabadítani téged. Őket az őrkutyás kártyákkal tudod távol tartani, hiszen ha elegendő "mancs" értéket gyűjtöttél össze, akkor nem fognak kirabolni sőt még esélyed is lehet begyűjteni a goblinokat és a többiektől elrabolt pénzt, ha neked a legnagyobb a kutyaerőd. Ezután lehet újra keverni a lapokat, feltölteni a kalandtáblát és kezdődhet a következő kör. A kincsek mellett szerezhetsz olyan pergamentekercseket is, amik egy-egy kör végén vagy a játék legvégén pontokat hozhatnak neked. Ilyen például az, ami jutalmazza a megszerzett trófeáid, az elkapott goblinjaid vagy esetleg a kutyáid számát egy adott körben. A Kincsvadász partijátékként is teljesen megállja a helyét, hiszen hatan is lehet vele játszani, nem túl agyalós és kiválóan szórakoztat. Szerintem három játékossal elég lapos lesz a kaland, inkább keressetek valami mást, ha nem tudtok legalább négy embert összehozni. Magas az egy parti alatti újrajátszhatósága is, mivel egy menet akár ötven perc körül is lemehet.A tábla másik oldalán pedig egy pontozósor van, ahol a játék végeztével a pontok összeadásával lehet érzékeltetni, hogy ki mennyire verte meg a másikat.Tippek, trükkök:

- Már itt ülök vagy tíz perce a billentyű felett, de még mindig nem jutott eszembe semmi. A többi játéknál könnyedén össze tudtam szedni három-négy tippet is, amik ha nem is váltják meg a világot, de segíthetnek a kezdőknek. Itt viszont nem tudok ilyet írni, hiszen bármit is csinálsz a többiek úgyis orvul keresztül fogják húzni a gondosan előkészített kis tervedet. Esetleg annyit, hogy mindig legyen nálad nullázó vagy mínusz-kettes kártya, mert jól tudnak jönni a "minimum" kincsért folytatott harcban vagy egy kétszerező kártya, ha a "maximumra" hajtasz.értékelés: 7/10

hosszúság: 50-60 perc

szabálymagyarázás: 20-30 perc

játékosok száma: 2-6

ajánlott játékosok száma: 4-6

kompetitív: 2/5

mechanika: draftolás, kézgazdálkodás, szimultán akcióválasztás

nehézség: kezdő

szerencse szerepe: átlagos

téma: kincsvadászos partijáték

kiadó: Queen Games

kiadás éve: 2015

szerzők: Richard Garfieldpro: nevetős, pörgős, de azért picit gondolkodós is (Jaj, melyik kártyát válasszam, ha el akarom vinni a zöld maximum kincset!?)

kontra: tuti biztos győzelmi stratégiát nem lehet kidolgozni, néha csak szitkozódsz (természetesen magadban), hogy milyen béna vagy, mert nem szereztél egy kincset semkártya méretek:

75 db 59*91 mm-es kártya

további képek:

Lewis & Clark, amikor az indiánok még nem rezervátumokban laktak

A játék valós esemény alapján készült el, de nem kell megijedni, ez nem egy második világháborús harci stratégia, hanem egy érdekes mechanikával operáló felfedezős játék. Történt ugyanis egyszer az 1800-as években, hogy az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Thomas Jefferson, sok pénzért megvette a franciáktól Louisiana tartományt, amivel megszerezte a Mississippin túli vadnyugatot is. Akkoriban csak az indiánok és a prémkereskedők ismerték ezt a vidéket ezért 1803-ban Jefferson megbízta személyi titkárát, az akkoriban csak 29 éves Meriwether Lewist, hogy szervezzen egy expedíciót és fedezze fel a megörökölt óriási földdarabot. 1804 május 14-én a harminchárom fős Felderítő Egység egy dereglyével és két kenuval megindult a Mississippin felfelé. Lewis azt a parancsot kapta, hogy keressen egy biztonságos átjárót a nyugati partra és jegyezzen fel mindent, amikkel és akikkel találkoznak útjuk során: növényeket, állatokat, de legfőképp az indiánokat, mennyire barátságosak, gazdag-e a földjük, termésük, hajlandóak-e a békére és a kereskedelemre. Sok viszontagság és kaland után 1805 november végén, 554 nappal és 6700 kilométerrel az indulás után megpillantották a Csendes-óceánt. Ha hinni lehet a korabeli feljegyzéseknek csak egy ember halt meg a csapatból: Charles Floyd őrmester, valószínűleg vakbélgyulladásban. Útjuk során sok indiánnal és prémvadásszal találkoztak és ezek többsége megjelenik a játékban kártyák formájában, hogy segítsék az expedíciódat (minden karakterkártya képessége a lapon látható személy tényleges szerepéhez kapcsolódik).

A játék célja, hogy munkáslehelyezős technikával minél hamarább elérjed a kontinens másik oldalát. Az utat egy kis pálya szimbolizálja a táblán, ami folyós és hegyvidékes mezőkből áll. A játék mechanikája kicsit egyedi és az elején kaotikusnak is tűnhet a kezdő játékosoknak, nekem legalábbis ez volt a tapasztalatom. Lesz néha lehetőséged indiánt lerakni a tábla nagyobb részén elterülő indián táborra, ezzel nem is szokott baj lenni. Viszont a kézből kijátszott lapokat (amik az elején az eredeti expedíció tagjait testesítik meg) mindig meg kell támogatni vagy egy indián bábuval vagy egy másik kézben lévő lappal, de az utóbbit mindig megfordítva kell berakni az eredeti lap alá. Na itt voltak néha kisebb gondatlanságok az ismerőseimnek. Amikor erőforrásokat szeretnél beszerezni, akkor figyelni kell a szomszédod kijátszott lapjait is, mert azoktól is függ, hogy mennyit kaphatsz a tartalékból. Ugyanakkor a dereglyéd is betelik elég hamar és felhalmozni sem érdemes az árukat, mert annál lassabban fogsz haladni a folyón. Szóval sok mindent számításba kell venned az utad során. Mindenkinek egyénileg ér véget a köre éspedig akkor, ha már nem tud több lapot vagy indiánt kijátszani. Ekkor következik a táborbontás fázis, kiszámolod, hogy mennyit haladtál a csapatoddal és végül felveszed az összes kijátszott kártyádat. Az nyer, aki először átkel a kontinensen. Discoveries néven kiadtak egy kockás változatot is, amivel még nem játszottam, de gondolom, hogy egyszerűbb, gyorsabb és kisebb helyen is elfér.Tippek, trükkök:

- Nem jó megpakolt dereglyével várni a táborbontást, mert ilyenkor az is megeshet, hogy visszafele kell majd lépegetned a térképen. Próbáld meg kiszámolni, hogy mire is lesz szükséged az adott körben és eszerint tervezd meg a nyersanyag begyűjtését és felhasználását!

- A fenti okból a túl sok indián sem jó. Érdemes csak a játék elején nagy számban használni őket, utána egy, legfeljebb kettő maradjon nálad. Törekedj arra, hogy erős kártyákat vásárolj, amikkel majd jobban tudsz termelni, haladni!

- Az sem szerencsés, ha túl sok kártya van a kezedben, mert ekkor nagyon elhúzódhat az idő a táborbontásig. Szerencsére van lehetőség eldobni lapokat a kezedből: lapvásárlásnál egy kezedben lévővel kiegészítheted a vételárat (ilyenkor el kell dobnod) vagy az indián faluban van egy olyan akció, amikor három kártyától is megszabadulhatsz a kezedből.

- Mivel nem titkosak a kézben tartott lapok számai, mindig figyeld, hogy a két szomszédodnak éppen mennyi van a kezében. Ha nyersanyagokat szeretnél begyűjteni érdemes még az ellenfeled táborbontása előtt megtenned, mert ilyenkor az ő lapjain található ikonok is hozzáadódnak a tiedhez.értékelés: 6/10

hosszúság: 120-150 perc

szabálymagyarázás: 30-40 perc

játékosok száma: 1-5

ajánlott játékosok száma: 3-5

kompetitív: 1/5

mechanika: draftolás, munkáslehelyezés, kézgazdálkodás

nehézség: gyakorlott

szerencse szerepe: kevés

téma: vadnyugatos felfedezős

kiadó: Ludonaute

kiadás éve: 2013

szerzők: Cédrick Chaboussit
pro: érdekes játékmenet, váratlan kombó lehetőségek, egyedül is lehet játszani

kontra: elsőre talán nehezen érthető szabályrendszer, a túlzott gondolkodás meghosszabbíthatja a játékidőt (bár ez szinte minden játékra igaz lehet)
kártya méretek:

84 db 63*88 mm-es kártya

Szénre fel, bányászkodj okosan

A játék eredeti címe Glück Auf, mert így köszöntötték egymást a bányászok régen. A játék egyszerű, hangulatos és nem hosszú, kezdőket is leültethetsz elé nyugodt szívvel. Tehát vájárok bőrébe bújhatsz, le kell ereszkedned a föld alá, kitermelni a szenet (négy különböző szén van a játékban), felszínre hozni, bepakolni a megfelelő helyre majd elszállíttatni. A táblán öt fő akció közül választhatsz: pénzt kérhetsz a banktól, csillét vehetsz (ez az egyetlen mód, hogy szénhez juss, ami viszont nem termelődik újra, másik csillét kell venned, ha szeretnél még szenet), megrendelést szerezhetsz, szállítást intézhetsz (négy különböző járművel) és a legérdekesebbet hagytam utoljára: munkafolyamatokat oszthatsz ki a munkásaidnak. Minden folyamat egy kis akció pontba kerül. Például, ha egy irányba mozgatod a bányász lifted az egy pont. Bepakolsz a liftbe az szenenként megint egy pont. Ha kipakolsz az ismét egy pont és így tovább. Itt megemlíteném, hogy mindenki rendelkezik egy saját kis táblával, ami a bányát szimbolizálja és amin lehet csúsztatni a liftet.

Minden körben, vagyis műszakban, van egy bizonyos számú munkásod, akiket elküldhetsz dolgozni. A dolog érdekessége, hogy nem szorulsz be, ha valaki rárakott már bányász(oka)t az egyik akcióra, mert elküldheted az ott dolgozókat a menzára, ha te eggyel több emberrel mész oda. Így, ha drágábban is, de még van lehetőséged végrehajtani a kívánt akciót. Amikor mindenkinek elfogyott a szabad munkása vége lesz a műszaknak (amiből összesen három van) és egy rövidebb pontozás jön (hasonlít az Alhambrához). Minden műszak végén új dolgok kerülnek be a pontozandók listájába. Az első végén az elszállított szenek után kaphat pontot az első és a második legjobb játékos, a második műszak végén a szenek mellett pontot kaphatnak a szállítási járművek után is és végül az üres csillék száma alapján. Érdemes erre már a játék legelején odafigyelni, mert aránytalanul el lehet lépni a többi játékostól, ha neked több fekete szened van, amit ráadásul teherautóval vagy vonattal szállítottál el, szemben a taligával elvitt sárga szénnel. És még egy fontos dologra figyelned kell a csillék lehelyezésénél: vannak világos és sötét járatok és ha nincsenek egyensúlyban a harmadik műszak végén, akkor minden egyes eltérésért kettő pontot veszítesz. A játéknak létezik egy kártyás változata is, amivel én még nem játszottam, de a képek alapján szerintem nem is fogok, mert nem nyerte el a tetszésemet.

Tippek, trükkök:

- Próbálj meg két szállítási módra koncentrálni: a teherautósra és a vonatosra! Ezek több pontot hozhatnak majd a játék végén nem beszélve arról, hogy az azonos feltöltött szállítóeszközöket egy akcióval is teljesítheted.

- Érdemes ráhajtani az egy-csillés szürke és fekete szenekre már a legelején! Az utolsó pontozásnál sokat lehet velük nyerni!

- Ha marad felesleges mozgása a liftednek, akkor próbáld meg úgy beállítani, hogy a legközelebbi mozgatásnál már rögtön tudjál belepakolni!
értékelés: 6/10

hosszúság: 60-80 perc

szabálymagyarázás: 20-30 perc

játékosok száma: 2-4

ajánlott játékosok száma: 3-4

kompetitív: 2/5

mechanika: munkáslehelyezés, lapkalehelyezés, szállítás

nehézség: kezdő

szerencse szerepe: kevés

téma: bányászós

kiadó: Eggertspiele

kiadás éve: 2013

szerzők: Michael Kiesling és Wolfgang Kramer

pro: egyszerű szabály, rövid játékidő, hangulatos tábla

kontra: papírpénzek, a műszak végi pontozás nem olyan kiegyensúlyozott
kártya méretek:

44 db 44*68 mm-es kártya