Társasjátékok mindenkinek

Társasjátékvarázs

Társasjátékvarázs

Cthulhu-mítosz (2. rész)

2017. március 20. - Kaland-Játék-Kockázat

cthulhu1.jpg

Fantasy Flight Games jelenlegi palettája:

- Call of Cthulhu: The Card Game (2004/2008-2015): A kiadó ezzel a kétszemélyes CCG-vel (gyűjtögetős kártyajáték) lépett be 2004-ben Lovecraft világába. Egy másik játékossal vívsz ádáz csatát, célod még az ellenfeled előtt begyűjteni három sztori kártyát. Kettő alap és négy kiegészítő "csomag" készült hozzá. 2006-ban megszüntette a CCG formátumot és az LCG előfutáraként kiadott négy tematikus Asylum pakkot. Ezekben fixen hatvan darab kártya volt. Az új formátum annyira sikeres volt, hogy 2008-ban teljesen átálltak az LCG-re (előtte azért még kiadtak két újabb Asylum pakkot, amik már kompatibilisek voltak az új formátummal). 2015 szeptemberében jelentették be, hogy befejezik a fejlesztést és a Hasturral foglalkozó 'Mark of Madness' lesz az utolsó (deluxe) kiegészítő. Hét év után a következőkkel büszkélkedhetett a Call of Cthulhu LCG: egy darab Core Set, tíz darab deluxe doboz és hét darab ciklus egyenként hat darab pakkal.

- Arkham Horror (2005-2011): Az 1987-es játékra csak a nevében hasonlít, minden más tekintetben egy teljesen új és jobb kooperatív játékot sikerült összerakni az FFG-nek, amit egyedül, de akár nyolcan is lehet játszani. A tábla a Massachusettsbeli kitalált Arkham városába repít el téged 1926-ba (nem összetévesztendő a Batman féle Arkham várossal). Az utcákon kell nyomoznod, megküzdened a szörnyekkel és bezárnod a dimenziókapukat, mielőtt felébredne a Mérhetetlen Vén. 2011-ben jelent meg hozzá az utolsó kiegészítő, összesen nyolcat adtak ki hozzá: négy kicsit (csak kártyák) és négy nagyot (kártyák és egy tábla is). Már az alapjátékhoz is egy jó nagy asztal kell, de ha kiegészítőkkel együtt szeretnéd játszani, akkor gondban leszel a helyet illetően. Nagy pozitívum, hogy magyarul is kiadták az alapjátékot.

- Elder Sign (2011): Lovecraft világában játszódó rövidebb, pörgősebb, nyomozós kockajáték, amit szintén egytől nyolc játékos tud egyszerre játszani. A grafika és a szereplők ismerősek lehetnek a többi FFG-és arkhamos játékból, a helyszín most a város múzeuma, ahol furcsa dolgok történnek éjszakánként. Jelenleg egy kicsi és négy nagy kiegészítőt adtak ki hozzá, amik újabb elemekkel színesítik a kalandot. Ezekben már elhagyod a múzeum falait, először az utcákon, később pedig a havas és fagyos Alaszkában fogsz nyomok után kutatni.

- Mansions of Madness (2011-2013): Az Elder Sign-nal egyidőben kiadtak egy új, táblás, arkham témájú társast is. Város helyet most egy csempékből felépülő kúriát és környezetét kell felfedezned és végére járnod a sötét, iszonytató titkoknak. Félkooperatív játék, amellyel kettőtől öt ember tud játszani viszont egy játékosnak mindig a mesélőnek (keeper) kell lennie, aki irányítja a szörnyeket a többiek ellen. Itt először jelentek meg a miniatűr nyomozók és szörnyek a kartonjelölők helyett. FFG-től lehet rendelni aranyárban kifestett miniket is. Két nagy (táblás) és hat kicsi (kártyás) kiegészítő jelent meg hozzá (2013-ban jelent meg az utolsó). Sajnos ezeket már nem gyártják így elég nehéz beszerezni őket, akárcsak az Arkham Horror kiegészítőit.

- Eldritch Horror (2013): Az Arkham Horror folytatása, újragondolása. A szabályrendszere egyszerűbb, letisztultabb lett, a játékosszám nem változott és a város helyett az egész világot megkapod a táblán. Jelenleg három nagy és három kicsi kiegészítőt adtak ki hozzá, így bőségesen el vagy látva mindennel, ami a hosszú és fájdalmas agóniádhoz kell, hiszen a kalandok ritkán fognak happy enddel végződni híven Lovecraft eredeti világához. Legtöbbször már annak is örülni lehet, hogy ha nem három óra, hanem csak öt óra múlva haltok meg.

- Mansions of Madness: Second Edition (2016): FFG lépett egy merészet és a mesélőt egy aplikációba száműzte így teljesen kooperatívvá téve a játékot. Az ilyen hibrid megoldásoknak van előnye és hátránya is. Számomra azért nem tetszik az elektromos kütyük bevonása, mert szerintem ezek nélkül is tökéletes lehet egy játék a mai 'high tech' világban. Sőt, én még a mobilokat is száműzném a társaspartik alkalmával, mert nincs annál idegesítőbb, amikor valaki játék közben azt nyomkodja állandóan. Viszont ennél a játéknál az előnye kétségtelenül a hangulatos zene és a(z angol) narratív történetmesélés. Ezenkívül az aplikáció bizonyos kereteken belül nem mindig ugyanoda rakja és nem mindig ugyanolyan szörnyeket rak. Eddig három kiegészítővel bővült az új Mansion család.

- Arkham Horror: The Card Game (2016): A kiadó legújabb Arkham vonatkozású terméke egy kooperatív LCG-és kártyajáték, aminek a grafikája egy kicsit eltér az eddig megszokottól (az előző játékoknál sok volt az átfedés, de itt egy teljesen új készletet kapunk képek terén ... is), de ugyanolyan hangulatos. Erősen történet orientált, talán még jobban, mint a Lord of the Rings LCG és szinte már úgy lehet lépkedni és felfedezni a helyszíneket mint egy katakombás-barangolós fantasy játéknál. Engem egy idő után a régi lapozgatós (Kaland Játék Kockázat) könyvekre emlékeztetett.

Az FFG tovább építette a mítoszt, minden karakterhez részletes háttértörténetet dolgozott ki és az ismert arcok több játékban (és könyvben) is rád mosolyognak. Ismerjünk meg most párat közülük.

- Carolyn Fern, a pszichológusnő: Egy providence-i idegszanatóriumban hipnózis segítségével tanulmányozza a pácienseit. Az egyik betege különösen valóságos és egyben felkavaró álmokról számol be, amíg egy szokatlan tőrrel egy nap meg nem ölik. A zaklatott Carolyn több napos kutakodás után talál pár nyomot, ami az arkhami elmegyógyintézetbe vezetik: kiderült ugyanis, hogy a szörnyű halált halt áldozat eme rejtélyes intézmény lakója volt. Carolyn Arkhamba utazik, hogy végére járjon a titkoknak.

- Harvey Walters, a professzor: Dr. Walters jelenleg vendégprofesszor a Miskatonic Egyetemen, történelemtudományokat és régészetet oktat. Ahogy telnek a hetek egy baljós érzés keríti hatalmába, hogy valami nincs rendben itt Arkhamban. Beigazolódik a gyanúja, amikor egy régi, furcsa nyelven írott tekercset talál az egyetem pincéje mélyén. Úgy véli ez az ereklye hírnöke lehet annak az elképzelhetetlen borzalomnak, amely az idő és a tér határain túlról érkezik. Dr. Walters több évtizedes tudásával felvértezve úgy dönt, hogy még egyszer, utoljára kimegy Arkham utcáira, hogy ellenőrizze elméletét, mert ha igaza van, akkor minden dolgok vége közeleg.

- Jenny Barnes, a dilettáns: Jenny egy nap vérfoltos levelet kap nővérétől, Isabelle-től, amiben rémülten leírja, hogy bármerre megy, sötét köpenyes emberek követik. Említést tesz még óriási kecske patanyomokról is, amiket az erdőben látott. Isabelle egy sötét őszi éjszakán érkezik meg vonattal Arkhamba. Úgy gondolja, hogy egy különös szekta rabolhatta el a nővérét és addig nem nyugszik, amíg meg nem találja Isabelle-t és meg nem fizetnek a bűnösök aljas tettükért.

- Mandy Thompson, a kutató: Mandy évek óta a Miskatonic Egyetemen dolgozik, régi írásokat, leleteket kutat és rendszerez. Egyik nap egy jóslatot fordítván rádöbben, hogy az a jelenkorra vonatkozik: egy bizonyos Mérhetetlen Vén vissza fog térni és eltörli az embereket a föld felszínéről. Ezen az éjjelen vérbe borul a telihold, ami a jóslat utolsó jele. Mandy eme iszonyatos tudás birtokában elindul az éjszakába, hogy megakadályozza az elkerülhetetlent.

- Dexter Drake, a bűvész: Dexter a háború után bűvésznek állt. Füstös bárokban szórakoztatta a nagyérdeműt, de a háttérben mindig is a valódi mágiát kutatta. Egy nap egy bolt poros zugában rálelt a Necronomicon égett, csonka példányára. Az ősi mű az okkult tudás ösvényére irányította, de amit eddig ott talált, az a lelke legmélyéig megrémítette. Dexter manapság már nem akar annyit tudni, de úgy véli, hogy rettenetes veszély fenyegeti Arkhamot és az egész világot. Ezért úgy dönt, hogy a városba utazik, hogy felkeresse a Vénséges Varázsbolt tulajdonosát.

- Amanda Sharpe, az egyetemista: Amanda már két éve a Miskatonic Egyetemen tanul, amikor egyik nap egy különös festményre lesz figyelmes a folyosó falán: a hátborzongató képen egy borzalmas lény emelkedik ki a tengerből. Azóta Amanda ismeretlen nyelvű suttogást hall, ha elkalandozik a figyelme. Álmaiban az óceán zöld mélységeit látja és egy szörnyű, bizarr város képe jelenik meg neki. Amanda tudja, hogy ha hamarosan nem deríti ki mi történik vele, akkor meg fog őrülni.

És még egy utolsó érdekes adat, pontosabban kettő, Lovecrafttal kapcsolatban: augusztus 20-án született és március 15-én halt meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsasjatekvarazs.blog.hu/api/trackback/id/tr9912339125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SorgUR 2020.11.12. 09:57:21

Kis korrekció nagy késéssel: Az Arkham Horror eredeti 1987-es Chaosium-féle kiadása a legkevésbé sem hasonlít egy Monopoly-ra, és nem hogy elavultnak, hanem inkább saját korát jócskán megelőzőnek tekinthető! Olyannyira, hogy a 2005-ös FFG-féle változat nem más, mint az eredeti kozmetikázása néhány apróbb ötlettel megspékelve (amik mellesleg nem igazán újdonságok, csupán anno kimaradtak az eredetiből; ezeket később közzétették). Mondjuk, ez nem is meglepő, hiszen mindkét verzió dizájnere ugyanaz a Richard Launius, akinek voltaképpen az egész franchise köszönhető (neve az összes vonatkozó produktumhoz kötődik valamilyen módon). A sztori röviden: Mr. Launius nagy rajongója volt a Chaosium Call of Cthulhu című asztali szerepjátékának, és úgy döntött, leegyszerűsített formában táblás játékká alakítja azt (a játék eredeti címe is az lett volna, hogy Call of Cthulhu: The Board Game, de a kiadó az esetleges félreértések elkerülése végett végül jobbnak látta megváltoztatni azt). A számos tekintetben úttörő játék (teljes kooperáció, tényleges játékosinterakció, időzítőrendszer, hangsúlyos atmoszféra, helyszíni események, tematikus játékelemek, stb.) rengeteget merít a forrásanyagból: a kiterjedt Cthulhu-mítoszból úgy, mint az azon alapuló Call of Cthulhu TTRPG-ből (számtalan konkrét utalással!). Csaknem 2 évtized elteltével az FFG felkérte őt a játék remake projektjének kivitelezésére, és ennek eredménye a 2005-ben megjelent Arkham Horror 2. kiadás. Ami nem változott: helyszínek és események (kb. 90%-ban ugyanazok; néhány szóról szóra!), a 8 alapnyomozó karaktere, a szörnyek java, valamint a tárgyak és varázslatok jelentős többsége. Ami kvázi-újdonság: nyomrendszer, elkülönített végső összecsapások (illetve a Nagy Öregek és Külső Istenek elkülönítése), a szörnyek megreformált mozgásmechanizmusa, a nyomozók rövid háttérsztorija, illetve egy jelentősen (és leginkább feleslegesen) bonyolultabb képességpróbarendszer. (Ez utóbbiak többsége ötlet szintjén már az eredeti kiadásnál megvolt, és a jóval később elérhetővé tett adalékok vázlatai között olvasható.)
A 9 évvel később, ugyancsak a Chaosium égisze alatt piacra dobott Mythos CCG nem igazán próbálta a Call of Cthulhu TTRPG-t átültetni sehová; inkább csak egy újabb CCG volt az amúgy is telített piacon, érdekes és innovatív sztorialapú játékmechanizmussal, de kudarcra ítélt marketinggel. Az viszont tény, hogy a Mythos CCG tekinthető a későbbi, FFG-féle Call of Cthulhu CCG/LCG/TCG termékvonal spirituális elődjének, mely utóbbi jóval sikeresebbé tudott válni.
Ami a Mansions of Madness 1. kiadását illeti – na, az lenne a Call of Cthulhu TTRPG tulajdonképpeni társasjátékadaptációja! Nem csupán azért, mert már címében is egy korai CoC modulra utal, hanem mivel a játék kampányai is onnan származnak, ahogy a mesélő (Keeper) ötlete, a karakterképességek és -tulajdonságok egymásra utaltsága, stb. A játék 2. kiadásánál hatalmas hiba volt a mesélő szerepét egy mesterséges intelligencia által vezérelt alkalmazásra bízni, mivel ez által pont az egyik esszenciális tényezőt iktatták ki. Akkor már szerencsésebb lett volna az Arkham-/Eldritch-vonalhoz hasonlóan megoldani, de hát kinek az Álarcos Főpap, kinek a csápnyúlványos kultistáné…
Mindemellett persze száznál is több játék tarkítja a kapcsolódó játékok palettáját, köztük néhány ugyancsak említésre méltó címmel, a hazai felhozatal viszont sajnos erősen korlátozott, így a nagyérdemű (ismét csak) jól teszi, ha játék mellett nyelvtanulásra is szán némi időt…
süti beállítások módosítása