Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn.

Itt van március tizenötödike és gondoltam épp itt az ideje (az előszót leszámítva) az első nem teljesen játék témájú bejegyzésemnek. Remélem tetszeni fog nektek ez is!

Howard Phillips Lovecraft egy amerikai író volt, aki egészen fiatalon 1937-ben 46 évesen halt meg a Rhode island-i Providenceben. Lovecraft egyik példaképe Edgar Allan Poe, míg Stephen Kingé többek között Lovecraft volt. Neki köszönhetjük a címben említett Cthulhut és sok más szörnyet is. Gyerekkorában sokat betegeskedett, alvási zavarai voltak és az sem tett jót az egészségének, hogy először az apja megőrült majd egy évvel később pedig a nagyapja meghalt. Leginkább ennek is köszönhető, hogy műveinek gyakori visszatérő eleme az őrület. A család ezután szegénységbe süllyedt és Lovecraft felnőtt korában sem tudott kitörni ebből. Pénz és hírnév nélkül halt meg rákban. A Cthulhu-mítoszt egyik rajongójának köszönhetjük (August Derleth), aki Lovecraft halála után összegyűjtögette az írásait különböző újságokból, a befejezetlen kéziratokat befejezte és egy egész univerzumot épített fel az író eredetileg egymással szinte alig összefüggő történeteiből, aminek központi alakja a polipfejű-denevérszányú Cthulhu lett, aki a tengerbe süllyedt ősi R'yleh városában alussza mély álmát. August még új történeteket is kitalált, amik jelentősen különböztek az eredeti novelláktól: mélyen hívő lévén ugyanis legyőzhető gonoszként ábrázolta ezeket a szörnyeket, míg Lovecraft történeteiben a főhősök általában meghaltak vagy megőrültek (ez az utóbbi a társasjátékokban is visszaköszön erőteljesen, hiszen a karaktereknek az életerő mellett a másik fontos tulajdonságuk az épelméjűség).Akkor vegyük kicsit jobban szemügyre ezt a kitalált világot. Lovecraft szerint nagyon régen ősi istenségek uralkodtak a Földön, akiknek valamilyen oknál fogva el kellett hagyniuk a bolygót, de híveiket és pár társukat hátra hagyták. A mítosz szerint ezek a Mérhetetlen Vének vissza akarnak térni, csak a megfelelő alkalomra várnak: ilyen lehet egy dimenziókapu vagy bizonyos csillagok megfelelő együttállása. A gonosz kultistáknak az a céljuk, hogy ápolják az ősi hagyományokat és előkészítsék, elősegítsék a Vének visszatérését. Viszont még nem pecsételődött meg a világ sorsa, mert pár hétköznapi ember véletlenül belebotlott az erre utaló nyomokba (egy szóbeszéd, egy utalás egy könyvben, egy ősi tekercs vagy egy antik váza) és megpróbálják felvenni a harcot a sötétség ellen. Viszont ez nem lesz egyszerű, mert olyan irtózatokkal kell majd szembenézniük, amik józan ésszel felfoghatatlanok. Például egyes Véneknek már a(z anya)nyelvük is olyan iszonytató, hogy elég csak pár szót meghallani az emberi fülnek és nyomban megőrül az elme. Mivel nagyon sok istenség jelenik meg a mítoszban tényleg csak pár fontosabbról írnék egy-két szót, akikkel a társasjátékokban is találkozhatunk majd:

- Azathoth: a végtelen közepén fortyogó őskáosz, akinek a nevét egy ajak sem meri hangosan kiejteni 

- Yog-Sothoth: az izzó gömbök halmaza, aki egyszerre a múlt, a jelen és az eljövendő

- Nyarlathotep: a Fekete Fáraó, ő nem menekült el, néha emberi formában még mindig köztünk jár

- Shub-Niggurath: az Erdők Fekete Kecskéje, a termékenység perverz istene

- Hastur: a Kimondhatatlan, a Sárga király, Carcosa uralkodója

- Dagon: itt él velünk még mindig, az óceánok sötét mélyén

És vessünk pár pillantást néhány jellegzetes képzeletbeli lovecraft-i helyszínre is:

- Arkham: Massachusetts államban fekszik, állítólag Innsmouth és Dunwich közelében, de pontosabb leírás nem található erre vonatkozólag. Arkham ad otthont az egyik legfontosabb intézménynek is: a Miskatonic Egyetemnek. Lovecraft állítólag a valóságban is létező Salemről mintázta a várost.

- Innsmouth: Régen egy gazdag kisváros volt, de mára teljesen leépült. A lakosság megfogyatkozott, az lakóházak omladoznak, különös bűz lepi el a vízparti utcákat. A város öregjei egy sötét paktumról suttognak, amit az egyik előljáró és kapitány Ober Marsh kötött meg a Mélységlakókkal (Deeps Ones, akik Dagont imádják). Emberáldozatokért cserébe halakat és kincseket hoztak a városlakóknak, de volt még egy ennél is szörnyűbb része a megállapodásnak: a mélységlakók párosodni kezdtek a helyiekkel és az ivadékaik félig ember félig béka lények lettek. Amikor teljes lesz az átalakulás ezek a halhatatlan ivadékok átköltöznek valamelyik víz alatti városukba. Lovecraft csak egy ilyen várost nevezett meg: Y'ha-nthlei.

- Dunwich: A Miskatonic folyó partján fekszik, de nem idilli az élet ott sem. A várost tanulatlan, babonás emberek lakják, akik között a beltenyészet sem ritka. Az épületek roskadoznak, a legtöbbje már lakatlan.

- Kingsport: Egy kikötőváros, amit Lovecraft a massachusetts-i Marbleheadről mintázott. Több novellájában is megjelenik. Híres az évente megrendezett bizarr fesztiváljáról.

- Mountains of Madness (Őrület hegyei): A Déli-sarkon található ez a Himalájánál is magasabb hegység. A Miskatonic Egyetem egy felfedező expedíciót küldött az Antarktikára, de tagjait kegyetlenül lemészárolták. Csak ketten élték túl a fagyos borzalmakat bár egyikük teljesen beleőrült az ott látottakba.

- R'lyeh: Ebben a minden szárazföldtől távoli, csendes-óceáni elsüllyedt városba lett bezárva Cthulhu. A település bizarr, geometriája abnormális és nem-euklideszi. Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn.Az idők folyamán sokan sok platformra próbálták meg elhozni nekünk Cthulhu világát. Több kevesebb sikerrel. Szerintem filmek terén a legrosszabb a helyzet. Láttam már pár alkotást és van még egy kettő a listámon, de az eddigiek olyan borzalmasan rosszak voltak, hogy a még nem látott filmektől is elment a kedvem. Végül is a rendezőknek sikerült az őrületbe kergetés, csak nem úgy, ahogy szerettem volna. Pedig a téma és a világ adott, csak le kellene hajolni értük és csinálni egy jó filmet...vagy kettőt...vagy egy vérfagyasztóan jó sorozatot. Számítógépes játékok terén egy fokkal jobb a helyzet, de eddig csak egy játék készült, ami kimondottan ebben a világban helyezhető el, a többiek legfeljebb csak beemeltek egy-két elemet, viszont annak is van már vagy tizenegy éve. Most állítólag készülőben van egy új játék, kíváncsian várom, hogy milyen lesz. A lovecrafti horror a könyvek mellett még a társasjátékok piacán tudott igazán kiteljesedni (persze itt is találkozhatunk gyenge alkotásokkal, amikor a témát csak ráhúzták egy régi mechanikára) és ebben nagy szerepe volt, van és remélem még lesz a Fantasy Flight Games (FFG) nevű amerikai kiadócégnek. És akkor végre meg is érkeztünk a blogom fő témájához. Először is a teljesség igénye nélkül szemezgetnék a nem FFG-és játékok közül majd röviden bemutatnám egyik kedvenc kiadóm témába vágó társasjátékait.- Arkham Horror (Chaosium, 1987): Az előd. Akkoriban lehet, hogy jó volt, de mostani szemmel nézve inkább egy monopolyra hasonlít. Dobsz, lépsz, harcolsz. Mondjuk annyival jobb a monopolynál, hogy kevesebbet is léphettél, mint amennyit dobtál és több irányba is elindulhattál.

- Mythos (Chaosium, 1996): Ez volt az első próbálkozás Cthulhut átültetni a CCG-ék világába, de az eladások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, ezért egy év után be is fejezték a gyártást. Bár igyekeztek, szerintem nem nagyon találták el a grafikát, ami ráadásul még elég hullámzó minőséget is mutatott. Aztán 2004-ben Chaosium eladta a licencet az FFG-nek, aki rá egy évvel ki is jött az új fejlesztésű játékával.

- Munchkin Cthulhu (Steve Jackson Games, 2007): Munchkin egy eléggé megosztó kártyás játék, amit egyébként az a Steve Jackson talált ki, aki írt három Kaland Játék Kockázat könyvet is. A játék célja kiszúrni a másikkal és minél hamarább elérni a tízes szintet. Szerencsére a játék nem veszi komolyan magát, inkább más fantasy játékok paródiája, viszont ha te is így állsz hozzá, akkor remekül fogsz szórakozni. Egyik kedvenc részem a szabálykönyvből, ami tanácsot ad, mit kell tenni ellentmondó szabályok és vitás kérdések esetén: "Ha egy kártya szövege a szabályokkal ellentétes, akkor kövessétek a kártya utasításait. Minden más kérdést hangos vitatkozással oldjatok meg, de mindig az dönt, akié a játék!". Tehát erre a "testre" lett ráhúzva Cthulhu "köntöse".

- Witch of Salem (Mayfair Games, 2008): Ez egy kooperatív, szett gyűjtögetős, kockadobálós társasjáték. A táblája és a kártyák grafikája szép, viszont maga a játék nem egy kiemelkedő alkotás.

- Miskatonic School for Girls (Edge Entertainment, 2012): Ismét egy humorosabb kártyás játék, amiben az a csavar, hogy a draftolással nem a saját, hanem a melletted ülő játékos pakliját építed. A Mérhetetlen Vének itt tanárként, konyhásnéniként, pedellusként jelennek meg. Az nyer, akinek utoljára fogy el az épelméjűség pontja. Bár nincs magas pontszáma a játéknak és én sem várok túl sokat tőle, azért egyszer szívesen kipróbálnám.

 - A Study in Emerald (Treefrog Games, 2013): Egy brit fantasy író (Neil Gaiman) 2003-ban írt egy nagyon rövid, mindössze kilenc oldalas történetet, amiben a viktoriánus Sherlock Holmes világát összemosta Lovecraft gótikus mítoszával. Ebben a világban a Mérhetetlen Vének felébredtek vagy átkeltek a kapukon és átvették a hatalmat a Föld felett. A címe A smaragdzöld dolgozószoba lett, ami egyébként utalás az egyik eredeti Sherlock regény címére: A bíborvörös dolgozószoba (A Study in Scarlet). Mechanikáját tekintve van itt minden: draftolás, pakliépítés, szett gyűjtés, licitálás, munkáslehelyezés, terület befolyásolás és még titkos szerep is. Egész pontosan kettő: lehetünk lojalisták, akik a jelenlegi status quo megőrzésében érdekeltek és vannak a helyreállítók (restorationist), akik a régi állapotokat szeretnék visszahozni. Szerintem az alaptörténet érdekes, a grafika szép (két kiadás is létezik belőle), viszont a sok mechanika nem tudom mennyire lesz előnyére a játéknak. Remélem hamarosan lesz időm végre kipróbálni.

- Smash Up: The Obligatory Cthulhu Set (Alderac Entertainment Group, 2013): Ebben a vicces kártyajátékban két frakcióból kell összegyúrnod a paklidat. Az alap játékban olyan fajok közül választhatsz mint például a nindzsák, a kalózok, a robotok, a dinoszauruszok, stb. Ebben a kiegészítőben négy új frakciót kapunk (tehát magában is játszható két személlyel): Cthulhu ivadékai, Mérhetetlen Vének, Inssmouth, Miskatonic Egyetem.

- Don't Mess with Cthulhu (Indie Boards & Cards, 2014): Ne szórakozz Tuluval! Ez egy beszélgetős, meggyőzős, blöffölős játék, mint például az Avalon, a Resistance vagy az Ultimate Werewolf. Igazából nem sok köze van a témához, akár kincskeresők is lehetnénk, de azért mégis csak izgalmasabb, ha nyomozók és kultisták bőrébe bújhatunk.

- Kingsport Festival (Stratelibri, 2014): A Kingsburg Cthulhus változata ahol gonosz kultistákat alakítunk. Dobott kockák lehelyezésével megidézhetsz egy adott Mérhetetlen Vént, aki ezért megjutalmaz téged. De vigyázz, mert a mindenre elszánt nyomozók már ott vannak a nyomodban, hogy megállítsanak és megöljenek téged. Kíváncsi vagyok, hogy milyen a másik oldalon lenni. Elég sötét és komor a játék és a tematikát is megfelelőnek érzem, nem csak úgy ráhúzták Lovecraft világát egy átlagos mechanikára, mint az előzőnél.

- Rise of Cthulhu (Chuck D. Yager, 2015): Szett gyűjtős kártyajáték. A rajzok szépek, de maga a játék nem keltette fel az érdeklődésemet.

- Shadows over Normandie (IELLO, 2015): Heroes of Normandie Cthulhus változata. Az alapjáték egy második világháborús stratégiai minis harci játék, csak minik nélkül (helyette csempék vannak). Ebben a változatban három frakció van: az amerikai rangerek, a náci Fekete Nap kultistái és a ősi Mélységlakók (Deep Ones).

- Tides of Madness (Portal Games, 2016): Ez pedig a Tides of Time Cthulhus változata. Az Idő Hullámai egy egyszerűbb draftolós kártyajáték nagyon szép grafikával és a lovecrafti változat is gyönyörű lett. A szabály maradt, csak megbolondították az őrület pontokkal. Tizennyolcból nyolc kártyán van madness ikon és ha ezeket lehozod, akkor növekszik az őrületed. Amint eléred a kilencet elvesztetted a játékot.

- Pandemic: Reign of Cthulhu (Z-Man Games, 2016): Vírusok helyett kultistákat, Shoggothokat és Mérhetetlen Véneket kell irtanod Arkham és a szomszédos városok utcáin, no meg kapukat bezárni. Vannak szép kis nyomozó minik és megjelenik az őrület is. Viszont 90%-ban ugyanaz a szabálya, mint az eredeti Pandemicnek, tehát tényleg csak Cthulhu rajongóknak ajánlott.

Folytatása következik!